Seite 157 [157]
ledöntötték a legszélső befűrészelt fákat. Az amúgy is ingatag, éppen hogy állva
maradt fatörzsek egymást döntötték ki, és két oldalról rázuhantak a menetosz¬
lopra: maguk alá temettek fegyvert, vitézt, lovat, úgyhogy alig tíz ember mene¬
kült meg. (10) Miközben ugyanis sokakat a fatörzsek és letört ágak ütöttek
agyon, a többieket, akik a váratlan szerencsétlenség láttán pánikba estek, az egész
szurdokban lesben álló fegyveres gallok ölték halomra. A nagy seregből csak
néhányan estek fogságba, akik a folyón átvezető hídhoz igyekeztek, de az ellen¬
ség körülzárta őket, mivel a hidat már jó előre elfoglalták. (11) Itt esett el Pos¬
tumius, minden erejével küzdve, hogy ne ejtsék foglyul. A fővezér testéről lehú¬
zott fegyvereket és levágott fejét a boiusok diadalmenetben vitték legszentebb
templomukba. (12) Azután a fejet szokásuk szerint megtisztították, a koponyát
aranyba foglalták, és ünnepi áldozatoknál szent áldozóedényként, a pap és a
templomszemélyzet kelyheként használták.
(13) A gallok zsákmánya sem volt csekélyebb, mint győzelmük, mert noha
az állatok nagy részét agyonütötték a rájuk zuhanó fatörzsek, a többi holmit,
minthogy nem hordták szanaszét a menekülők, ott találták meg a leterített
menetoszlop teljes hosszában a földön.
25.
(1) A vereség hírére a polgárokat jó egynéhány napig olyan rettegés töltötte el,
hogy zárva tartották a boltokat, és a Városra szinte éjszakai magány borult. Ezért
a senatus megbízta az aediliseket, (2) hogy járják be a Várost, nyittassák ki a
boltokat, és intézkedjenek, hogy a Város ne mutassa az általános gyász képét.
Ezután Tiberius Sempronius összehívta a senazust, és vigasztaló, buzdító szava¬
kat intézett az atyákhoz: (3) Ha a cannaei katasztrófa sem tudta őket összetör¬
ni, ne csüggedjenek el kisebb vereségek hatására! (4) Igazi ellenségükkel, a
karthágóiakkal és Hanniballal szemben — csak reményei szerint alakuljon a
helyzet — sikeresen helytállnak majd, a gallok elleni háborút pedig kockázat
nélkül elhalaszthatják vagy akár mellőzhetik is, mert az isteneknek és a római
népnek lesz még rá módja, hogy megbosszulják ezt az álnokságot. Most azonban
a pun háborúról és az ehhez szükséges csapatokról kell tanácskozniuk és dön¬
teniük.
(5) Először ő sorolta el, hogy hány gyalogos és lovas, hány római polgár, hány
szövetséges van a dictator seregében, azután Marcellus számolt be saját csapatai
összetételéről. (6) A helyzet ismerőitől megkérdezték azt is, mekkora sereg
tartózkodik Gaius Terentius consuzllal Apuliában. De sehogy sem találtak meg¬
oldást arra, honnan lehetne előteremteni két, egy ilyen nagy háborúhoz elég erős
consuli sereget. Ezért, bár fűtötte őket a jogos bosszúvágy, úgy határoztak, hogy
ebben az évben nem foglalkoznak Galliával.
156