Oldal 156 [156]
hazakísérni őt, amikor a Forumról eltávozik. De még ezzel a késlekedéssel sem
tudta ellankasztani az emberek buzgalmát, akik igen nagy számban kísérték haza.
(9) A consul a következő éjszaka visszautazott a sereghez, anélkül hogy erről
a senatust értesítette volna, mert nem akarta, hogy ott marasztalják a Városban
a választógyűlés megtartására.
24.
(1) Másnap Marcus Pomponius praetor ismét összehívta a senafust, amely úgy
döntött, írnak a dictatornak, hogy ha az állam érdekével össze tudja egyeztetni,
jöjjön Rómába az új consulok megvalasztatasdra a lovassdgi f6parancsnokkal és
Marcus Marcellus praezorral együtt, (2) hogy az atyák személyesen kapjanak
tájékoztatást tőlük az állam helyzetéről, és ennek ismeretében hozzanak dönté¬
seket. A hazahívottak mind meg is jelentek, miután a légiók parancsnokságát
az ott maradt /egazusokra bízták. (3) A dictator magáról csak néhány szerény szót
mondott, és az elért sikereket elsősorban Diberius Sempronius Gracchus lovas¬
sági főparancsnoknak tulajdonította. Majd meghirdette a választógyűlést, ame¬
lyen consullá választották a távollévő, ekkoriban Galliában tevékenykedő Lucius
Postumiust (harmadszor) és Tiberius Sempronius Gracchust, aki akkor lovas¬
sági főparancsnok és curulis aedilis volt [215 ]. (4) Ezután megválasztották a
praetorokat: Marcus Valerius Laevinust (masodszor), Appius Claudius Pulchert,
Quintus Fulvius Flaccust és Quintus Mucius Scaevolät. (5) A dictator a tiszt¬
ségviselők megválasztása után visszatért serege téli szállására, leanumba, Ró¬
mában hagyva lovassági főparancsnokát, hogy az — mivel néhány nap múlva
úgyis át kell vennie tisztségét — tanácskozzon az atyákkal a hadsereg jövő évi
sorozásáról és felszereléséről.
(6) Figyelmüket ezek a dolgok kötötték le, amikor újabb vereség híre érkezett
— mert ebben az évben a szerencse szinte csapást csapásra halmozott. Lucius
Postumiust, a következő évre kijelölt consult Galliában seregével együtt elpusz¬
tították. (7) Postumius épp a gallok nyelvén Litanának nevezett hatalmas ren¬
getegen akarta átvezetni csapatait. A gallok az erdőn áthaladó utat jobbról-bal¬
ról szegélyező fákat befűrészelték úgy, hogy állva maradtak, de a legkisebb
érintésre eldőlhettek.! (8) Postumius két római légióval rendelkezett, és ehhez
az Adriai-tenger mellett? lakó szövetségesekből olyan sok embert sorozott be,
hogy összesen 25 000 fegyveressel nyomult be az ellenséges területre. (9) A gal¬
lok közben lesben álltak az erdő szélén, és amikor a menet beért a szurdokba,
! A módszert Caesar is leírja (4 gal! háború VI. 27.): szerinte a germánok hasonló módon
fogják a jávorszarvast.
? Itália keleti partvidékén, Picenumban és Umbriában.
155