Oldal 151 [151]
(3) A római tábor parancsnoka Tiberius Sempronius Gracchus volt, minthogy
a dictator a jósjelek megújítása végett Rómába utazott. (4) Marcellus is szeretett
volna az ostromlottak segítségére sietni, de maradásra késztette egyrészt a Vol¬
turnus áradása, másrészt a nolaiak és acerraebeliek! könyörgése, akik campaniai
támadástól féltek, ha a római védősereg eltávozik. (5) Viszont a Casilinum
mellett tétlenül várakozó Gracchus sem mozdult, mert a dictator meghagyta
neki, hogy távollétében ne bocsátkozzon semmiféle harci cselekménybe. Pedig
Casilinumból olyan hírek érkeztek, amelyek bárkit kihoztak volna a béketűrés¬
ből: köztudott volt, hogy egyesek, nem bírván tovább az éhezést, levetették
magukat a falakról, mások pedig fegyvertelenül álltak ki a várfalra, hátha így
eltalálják őket az ellenség lövedékei.
(7) Gracchus ezt nem tűrhette tovább, de minthogy nem mert a dictator
parancsa ellenére csatát kezdeni — (8) márpedig jól tudta, hogy ha nyíltan akar
gabonát juttatni a városba, azt csak harc árán teheti, arra pedig, hogy titokban
bonyolítsa le a szállítást, nem volt lehetőség —, több hordót megtöltött a kör¬
nyékbeli földekről beszállíttatott tönköllyel, és megüzente Casilinum elöljáró¬
jának, hogy fogják ki a folyón leúszó hordókat. (9) A római hírnök szavára a
következő éjszakán mindenki reménykedve figyelte a folyót, amelynek közepén
le is úsztak a nekik szánt hordók. A gabonát egyenlő arányban szétosztották
maguk között. (10) Így történt a második és harmadik napon is. Minthogy a
küldemény éjszaka indult el és érkezett meg, elkerülte az ellenséges őrök figyel¬
mét. (11) Ezután azonban az állandó esők miatt a szokottnál sebesebben kezdett
folyni a folyó, és egy örvény a hordókat a túlsó partra sodorta, amelyet az ellen¬
ség tartott megszállva, és ott megakadtak a parton nőtt fűzfák között. Az őrök
észrevették a dolgot, és jelentették Hannibalnak. Ezután fokozott éberséggel
ügyeltek, hogy ne érkezzenek a városba észrevétlen küldemények a Volturnus
folyón.? (12) Így aztán a római táborban diót szórtak a vízbe, amely a folyó
közepén leúszott Casilinumig, és ott vesszőfonadékkal kihalászták.
(13) Végül azonban olyan éhínség tört ki a városban, hogy a bőrszíjakat és a
pajzsokról leszedett bőrborítást próbálták puhára főzni és elragni, rafanyalodtak
az egerekre és egyéb állatokra, és mindenféle füvet és gyökeret kikapartak a falak
előtti töltés aljában. (14) Az ellenség erre a falon kívül minden gazos területet
beszántott, a védők pedig válaszul répamagot szórtak bele felülről." Hannibal
! Livius itt nyilván másik hagyományt követ, mint a XXIII. 14. 4—7-ben.
? Egy láncot húztak keresztbe a folyón, és azzal fogták ki a vízen érkező küldeményeket
(Frontinus: Hadicselek III. 14. 2—3).
3 Annak jeleként, hogy mire a mag kikel, az ellenség már nem lesz itt, de a védők annál
inkább.
150