Seite 138 [138]
OCR
állította, (3) elhozta ide felnőtt fiát, akit úgy kellett elvonszolnia Decius Magius mellől. Az ifjú ugyanis vele együtt szenvedélyesen kiállt a római szövetség mellett a punokkal kötött szerződés ellenében, és meggyőződésében sem a polgárság másfelé húzó rokonszenve, sem apja tekintélye nem ingatta meg. (4) Apja ekkor inkább könyörgéssel mintsem mentegetőzéssel kiengesztelte iránta Hannibalt, aki az atyai kérés és könnyek hatására az ifjút is meghívatta apjával együtt a lakomára, (5) noha itt vendéglátóin és a nagy hírű harcoson, Vibellius Taureán kívül más campaniait nem akart vendégül látni. (6) Még napvilágnál ültek asztalhoz. A lakomát egyáltalán nem a karthágói szokások és a tábori egyszerűség jellemezte, hanem, ahogy egy dúsgazdag, fényűző államhoz és házhoz illik, felvonultatta a csábítóbbnál csábítóbb élvezetek egész tárházát. (7) Csak az ifjabb Calavius nem nyúlt a borhoz, hiába unszolták a házigazdák, sőt olykor maga Hannibal is. Azzal mentegetőzött, hogy gyengélkedik, apja pedig fia érthető módon feldúlt lelkiállapotára hivatkozott. (8) Amikor alkonyattájban az öreg Calavius kiment a teremből, fia követte, és a ház végében elterülő kertben, ahol maguk lehettek, így szólt hozzá: (9) , Apám, olyan tervet osztok meg veled, amelynek segítségével a rómaiak nemcsak megbocsátják, hogy Hannibalhoz pártoltunk, hanem nagyobb jóindulattal és elismeréssel néznek majd ránk, campaniaiakra, mint valaha." (10) Apja csodálkozó kérdésére, hogy ugyan miféle tervről van szó, hátradobta tógáját a válláról, és megmutatta az oldalán függő kardot. (11) , Itt az ideje, hogy Hannibal vérével pecsételjem meg a rómaiakkal kötött szövetségünket! Előre szólni akartam neked, hátha nem akarsz ott lenni, amikor a merényletet végrehajtom." 9. (1) Ennek láttán és hallatán az öreg, mintha már magának a merényletnek lenne szemtanúja, (2) a félelemtől magánkívül így kiáltott: , Könyörögve kérlek, fiam, mindenre, ami gyermeket és szülőt összeköt, ne kényszerítsd apádat, hogy végignézze, amint szörnyű dolgokat teszel és tesznek veled! (3) Hiszen csak néhány órája, hogy az összes istenre hűséget esküdtünk Hannibalnak, kézfogással erősítve meg kötésünket — csak hogy most, bár alig ért véget a találkozó, esküvel megszentelt kezünk máris fegyvert ragadna ellene? (4) Felkelsz a házigazda asztalától, amelyhez Hannibal csak három campaniait hívott meg, köztük téged — hogy ezt az asztalt vendéglátód vérével szennyezd be? Hannibalt apaként ki tudtam engesztelni fiam iránt, de a fiamat Hannibal iránt nem tudom? (5) Ám legyen, vegyük semmibe a becsületet, hűséget, vallást, kötelességtudatot, vetemedjünk szörnyűségekre — de csak ha a bűn nem fenyeget azonnali pusztulással. (6) Egyedül akarsz nekimenni Hannibalnak? És mit csinál majd addig a szabadok és szolgák serege körülötte? Hány ember szeme figyel egyedül csak őrá? (7) Hány fegyveres védel137
