Oldal 136 [136]
OCR
rikába, seregét hazaszállítja, az Itália fölötti uralmat pedig a campaniaiaknak engedi majd át. (3) Virrius szavait társai mind helyeselték, így amikor beszámoltak a követség útjáról, mindenkiben azt a meggyőződést keltették, hogy a római név egyszer s mindenkorra megsemmisült. (4) A köznép és a senazus többsége azonnal az elpártolást kezdte fontolgatni, (5) de a dolog az öregebbek és tekintélyesebbek ellenkezése miatt néhány napig elhúzódott. Végül a többség akarata győzött, hogy ugyanazokat a követeket, akik a római consulnál jártak, küldjék el Hannibalhoz. (6) Néhány évkönyvben azt találom, hogy még mielőtt ezek elindultak volna, és egyértelmű döntés született volna az elpártolásról, küldöttséget menesztettek Rómába azzal a követeléssel, hogy ha a rómaiak segítséget várnak tőlük, akkor az egyik consult válasszák a campaniaiak közül. (7) Követelésüket nagy felháborodással fogadták, és kiutasították őket a Curiából. Egy /iczort küldtek velük, hogy kísérje ki őket a Városból, és tudassa velük, hogy aznap már nem éjszakázhatnak Róma területén. (8) Mivel azonban ez a követelés nagyon hasonlít ahhoz, amellyel egykor a latinok előálltak," Coeliusnak és más szerzőknek nyilván jó okuk volt rá, hogy ne emlékezzenek meg róla, ezért én sem merem állítani, hogy az eset valóban megtörtént. 7. (1) A követek megérkeztek Hannibalhoz, és békét kötöttek vele a következő feltételekkel: Egyetlen pun hadvezérnek vagy tisztségviselőnek sincs hatalma campaniai polgár fölött. Campaniai polgárt nem lehet akarata ellenére katonai vagy egyéb szolgálatra kényszeríteni. (2) Capua megtarthatja saját törvényeit és tisztségviselőit. A campaniaiak kapnak a punoktól 300, általuk kiválasztott római hadifoglyot, hogy ezekkel kiválthassák a Szicíliában szolgáló campaniai lovasokat.— (3) Ezekben a feltételekben állapodtak meg. A következő gaztettel viszont a campaniaiak saját akaratukból tetézték meg a megállapodást. A szövetséges csapatok parancsnokait és más római polgárokat, akik részben valamilyen katonai feladat, részben magánügyeik intézése miatt tartózkodtak ott, a köznép váratlanul egytől egyig elfogta, és őrizetbe vétel ürügyén a nyilvános fürdőkbe zárta őket, hogy ott fulladjanak meg iszonyatos módon a forró gőzben. (4) Ezt a szörnyűséget, sőt már azt is, hogy a punokhoz követeket küldjenek, minden erejével igyekezett megakadályozni Decius Magius. Ez a férfi csak azért nem tehetett szert vezető szerepre a városban, mert polgártársaiból hiányzott a józan ész. (5) Amikor azonban hallotta, hogy Hannibal helyőrséget küld a vá! Vö. VIII. 4-6. 135
