Oldal 133 [133]
OCR
(7) Azzal leült, a neveket egy urnába dobta, majd felolvastatta azt a nevet, amely a sorsolás folyamán először kiesett az urnából, és elővezettette az illetőt a curiából. (8) A név hallatán mindenki kiabálni kezdett, hogy ez egy hitvány, elvetemült ember, és rászolgált a halálbüntetésre. (9) Erre Pacuvius: , Látom, hogyan vélekedtek róla. Válasszatok hát egy derék és becsületes sezazort a hitvány és elvetemült helyébe." (10) Először, minthogy nem tudtak jobbat javasolni, mindnyájan elhallgattak. Majd amikor valaki nem szégyenlősködött tovább, hanem mondott egy nevet, tüstént még nagyobb kiáltozásban törtek ki; (11) egyesek kijelentették, hogy nem is ismerik az illetőt, mások ócsárolni kezdték, aljas tetteit, alacsony származását, megalázó szegénységét, szégyenteljes mesterségét vagy megélhetési módját hozva fel ellene. (12) Ugyanez a jelenet játszódott le még fokozottabb mértékben a második, majd a harmadik senazor szólításakor is. Szemmel látható volt, hogy elégedetlenek az illetővel, de nincs kit a helyére állítaniuk: (13) annak már nem volt értelme, hogy újra a már említetteket javasolják, mert nevük említése csak a szidalmak áradatát indította el; a többi jelölt pedig még sokkal jelentéktelenebb és ismeretlenebb volt, mint akik először szóba kerültek. (14) Így azután az emberek lassan elszivárogtak, azt mondogatva, hogy még mindig az ismert baj a legelviselhetőbb, és hogy bocsássák szabadon a senatust. 4. (1) Így érte el Pacuvius, hogy a senazus, amely neki köszönhette életét, sokkal jobban függött tőle, mint a köznéptől; most már mindnyájuk jóváhagyásával uralkodhatott, fegyveres erőszak nélkül is. (2) A senazorok ettől fogva félretették méltóságuk és szabadságuk emlékét, és hízelegni kezdtek a köznépnek: előre köszöntek nekik, szívélyesen meghívták magukhoz és költséges lakomákon vendégelték meg őket, (3) mindig olyan pereket vállaltak el, azt a felet támogatták, annak az ügynek kedvezve állították össze a bíróságot, amelyik népszerűbb volt és alkalmasabb a tömeg kegyeinek megnyerésére. (4) Sőt már a senatusban is úgy tárgyalták az ügyeket, mintha a köznép tartana gyűlést. Így a polgárság, amely a fényűzésre amúgy is mindig hajlamos volt — nemcsak jellemük hibájából, hanem mert túláradó bőségben kínálkoztak számukra az élvezetek, a tenger és szárazföld nyújtotta minden lehetséges gyönyör csábítása —, (5) a vezetők engedékenysége és a köznép zabolátlansága következtében úgy elkanászodott, hogy az élvezetvágy és a pazarlás minden mértéket túllépett. (6) Nem is hederítettek a törvényekre, a tisztségviselőkre, a senazusra, és ehhez a cannaei vereség után az is hozzájárult, hogy megvetéssel kezdtek nézni a római uralomra is, holott azt eddig még tisztelték valamennyire. (7) Csak azért nem pártoltak el 132
