Page 126 [126]
60.
(1) Mihelyt befejezte beszédét, a Comitiumon álló tömeg panaszos kiáltozásban
tört ki, és a Curia felé nyújtották kezüket, könyörögve, hogy adják vissza gyer¬
mekeiket, testvéreiket, rokonaikat. (2) A félelem és a kényszerűség a nőket is
rábírta, hogy a Forumon nyüzsgő férfitömegbe vegyüljenek. A senatus zärt
ülésen kezdett tanácskozni. (3) Eltérő vélemények hangzottak el. Egyesek azt
javasolták, hogy állami pénzen ki kell váltani őket. Mások azt, hogy az állam ne
áldozzon rájuk, de ne is akadályozza meg, hogy magánemberek kiváltsák őket;
(4) és ha valakinek pillanatnyilag nincs elég pénze, az kapjon állami kölcsönt,
amelyért az adós a nép előtt kezesekkel és ingatlanvagyonával áll jót. (5) Amikor
azonban Titus Manlius Iorguatus véleményét kérdezték, aki a régi és sokak
szerint túlságosan is könyörtelen szigorúságot képviselte, ő állítólag ezt a beszé¬
det mondta:
(6) ,Ha a követek mindössze az ellenség kezében lévő foglyok kiváltását
kérték volna társaik nevében is, röviden fejteném ki véleményemet, anélkül hogy
bármelyiküket is személy szerint megszégyeníteném. (7) Hisz mi egyéb felada¬
tom lenne, mint figyelmeztetni benneteket, hogy őrizzétek meg az őseinktől
ránk hagyományozott szokást, amely szükséges példaként szolgál a katonai
fegyelem megszilárdítása érdekében? Minthogy azonban ezek szinte dicseked¬
tek azzal, hogy megadták magukat az ellenségnek, és elvárták, hogy többre
tartsuk őket nemcsak azoknál, akik harc közben estek fogságba, de még azoknál
is, akik Venusiába és Canusiumba menekültek, sőt magánál Gaius lerentius
consulnál is, nem tűrhetem, atyák és összeírtak, hogy az ott történtekből bármi
is ismeretlen maradjon előttetek. (8) Bárcsak mindazt, amit most nektek mon¬
dani akarok, Canusiumban mondhatnám el, a sereg előtt, amely minden egyes
ember gyávaságának vagy bátorságának legmegbízhatóbb tanúja! Vagy legalább
volna itt egyedül Publius Sempronius! Hiszen ha ezek őt követték volna mint
vezérüket, ma is katonák volnának a római táborban, nem pedig foglyok az el¬
lenség hatalmában. (9) Ám jóllehet ott volt nekik a kitörésre egy egész éjjel —
hiszen az ellenség a harctól kimerülve és a győzelemtől megmámorosodva
majdnem mind visszavonult táborába —, és 7000 fegyveresnek sikerült átvágnia
magát még az ellenséges pajzsfalon is, ők sem maguktól nem próbálkoztak
ilyesmivel, sem másokhoz nem voltak hajlandóak csatlakozni. (10) Publius
Sempronius TIuditanus szinte egész éjjel szakadatlanul sürgette, biztatta őket,
hogy addig induljanak el vele, amíg a tábor körül ilyen kevés az ellenség, amíg
csend van és nyugalom, amíg az éjszaka leplezi vállalkozásukat, és még napkel¬
te előtt biztos helyre, szövetséges városokba juthatnak. (11) Ha Publius Semp¬
ronius ugyanúgy szólt volna hozzátok, mint nagyapáink idejében Publius Decius
125