Seite 124 [124]
tartott egy Karthalon nevű előkelő karthágói is, hogy ha a rómaiak esetleg haj¬
lanak a békekötésre, közölje velük a feltételeket. (83) Amikor elhagyták a tábort,
egyikük, akiből teljességgel hiányzott a római jellem, visszatért a táborba, mint¬
ha ottfelejtett volna valamit, hogy így oldja fel magát esküje alól, majd még az
éj beállta előtt utolérte útitársait. (9) Amikor a rómaiak értesültek jövetelükről,
Karthalon elé egy /ictort kiildtek, aki a dictator nevében felszólította, hogy még
az éj beállta előtt hagyja el Róma területét.
59.
(1) A dictator összehívta a senazust, és fogadták a foglyok küldöttségét. Vezető¬
jük így beszélt:
, Marcus Iunius és ti, atyák és összeírtak! Mindannyian tisztában vagyunk
vele, hogy soha állam még nem becsülte olyan kevésre fogságba esett katonáit,
mint a miénk. (2) De — feltéve, hogy nem vagyunk elfogultak önmagunkkal
szemben — még soha senki, aki az ellenség hatalmába került, nem érdemelt több
törődést tőletek, mint mi. (3) Hiszen mi nem a harcmezőn adtuk át fegyvere¬
inket gyáván, hanem majdnem napestig kitartottunk az ütközetben, megvetve
lábunkat a holttestek halmain, és csak azután vonultunk vissza táborunkba. (4)
A nap hátralevő részében és a rákövetkező éjszakán a küzdelemtől és sebeinktől
elgyötörve védelmeztük sáncainkat. (5) Másnap a győztes ellenség körülzárt
bennünket, elvágott a víztől, semmi reményünk nem volt, hogy pajzsfalán átve¬
rekedjük magunkat. Ezért nem éreztük gyalázatnak, hogy miután 50 000 baj¬
társunk veszett oda, néhány római katona mégiscsak túlélte a cannaei ütközetet.
(6) Ekkor állapodtunk csak meg a váltságdíjban, amelyért kiválthatnak minket,
majd fegyvereinket, amelyeknek segítségére már nem számíthattunk, átadtuk
az ellenségnek. (7) Hiszen a hagyomány szerint őseink is aranyon váltották meg
magukat a galloktól,! és a ti atyáitok is, noha hallani sem akartak békefeltéte¬
lekről, mégis elküldték követeiket Tarentumba, hogy kiváltsák a foglyokat.? (8)
Pedig mind a gallok elleni csata az Alliánál, mind a Hérakleia melletti Pürrhosz
ellen nem annyira a nagy emberveszteségről, inkább a rómaiak fejvesztett meg¬
futamodásáról híresült el. De Cannae síkját heggyé tornyosult római holttestek
borítják, és csak azok élték túl az ütközetet, akiknek a leölését az ellenség már
nem győzte fegyverrel és erővel — ezek vagyunk mi. (9) Vannak köztünk néhá¬
1 V6. V. 48.
? Ez a Pürrhosz elleni háborúban (Kr. e. 280—272) történt, a Hérakleiánál vívott csata
után.
123