Page 120 [120]
OCR
54. (1) Mialatt Canusiumban ez történt, mintegy 4500 gyalogos és lovas érkezett Venusiába a consulhoz, akik szétszóródva, a földeken át menekültek odáig. (2) A város lakói mindnyájukat családokhoz osztották be, hogy ott szíves fogadtatásban és ellátásban részesüljenek. Minden lovasnak tógát, tunikát, 25 guadrigatust, a gyalogosoknak pedig 10 guwadrigatust adtak, és hiányzó fegyvereiket is pótolták. (3) A város és egyes polgárai szívélyesen teljesítették minden vendéglátói kötelességüket, valósággal versenyeztek, hogy az az egyetlen canusiumi asszony ne múlhassa felül jótettekben Venusia népét. (4) De a nagy tömeg egyre súlyosabb terhet rótt Busára, a számuk ugyanis már 10 000 körül járt. (5) Appius és Scipio, miután meghallották, hogy az egyik consul épségben megmenekült, követ útján azonnal tudatták vele, mennyi gyalogos és lovas csapatuk van, és egyúttal megkérdezték, hogyan rendelkezik: vezessék-e seregüket Venusiába, vagy pedig maradjanak Canusiumban? (6) Varro maga vonult át csapataival Canusiumba; így már kezdett a dolog egy consuli hadseregre emlékeztetni,! és úgy tűnt, ha nyílt fegyveres harcban nem is, de legalább a városfalak mögött meg tudják védeni magukat. (7) Rómába azonban nem jutott el a hír, hogy akár csak ennyi polgár és szövetséges is megmaradt, csak az, hogy a sereget vezéreikkel együtt mind egy szálig megsemmisítették. (8) Róma falain belül, amíg a Város épségben volt, még soha nem támadt ekkora rémület és zűrzavar. Ezért, minthogy a feladat felülmúlná erőmet, meg sem próbálkozom ennek az elbeszélésével, hiszen a részletek leírásával csak kisebbíteném a valóságot. (9) Minthogy az előző évben már a Irasumennusnál is elpusztult egy consul és egy hadsereg, ez a hír nem a régire következő újabb csapásról szólt, hanem kettős szerencsétlenségről: a két consul és a két consuA sereg pusztulását, vagyis hogy nincs többé római tábor, nincs vezér, nincs katona; (10) Apulia, Samnium és majdnem egész Itália Hannibalé. Bizonyos, hogy minden más nép összeomlott volna egy ilyen rettentő csapás súlya alatt. (11) Hasonlítsuk össze ezt a vereséget azzal, amelyet a karthágóiak az Aegates-szigetek mellett vívott tengeri ütközetben szenvedtek el, és amely úgy megtörte őket, hogy kivonultak Szicíliából és Szardíniáról, majd hajlandóak voltak adó és jóvátétel fizetésére kötelezni magukat? Vagy a később Afrikában vívott balvégzetű csatájukhoz mérjük, amelyben maga Hannibal maradt alul"? Semmilyen tekintetben nem mérhetőek ezek a rómaiak vereségéhez, legfeljebb abban, hogy amazok kisebb lelkierővel viselték el a magukéit. ! Azaz mintegy két légiónak megfelelő haderő volt együtt. ? A karthágóiak végső vereségét megpecsételő, Kr. e. 202-ben Zamánál vívott csatával. 119
