Oldal 120 [120]
54.
(1) Mialatt Canusiumban ez történt, mintegy 4500 gyalogos és lovas érkezett
Venusiába a consulhoz, akik szétszóródva, a földeken át menekültek odáig. (2)
A város lakói mindnyájukat családokhoz osztották be, hogy ott szíves fogad¬
tatásban és ellátásban részesüljenek. Minden lovasnak tógát, tunikát, 25 guad¬
rigatust, a gyalogosoknak pedig 10 guwadrigatust adtak, és hiányzó fegyvereiket
is pótolták. (3) A város és egyes polgárai szívélyesen teljesítették minden ven¬
déglátói kötelességüket, valósággal versenyeztek, hogy az az egyetlen canusiumi
asszony ne múlhassa felül jótettekben Venusia népét. (4) De a nagy tömeg egyre
súlyosabb terhet rótt Busára, a számuk ugyanis már 10 000 körül járt. (5) Appius
és Scipio, miután meghallották, hogy az egyik consul épségben megmenekült,
követ útján azonnal tudatták vele, mennyi gyalogos és lovas csapatuk van, és
egyúttal megkérdezték, hogyan rendelkezik: vezessék-e seregüket Venusiába,
vagy pedig maradjanak Canusiumban? (6) Varro maga vonult át csapataival
Canusiumba; így már kezdett a dolog egy consuli hadseregre emlékeztetni,! és
úgy tűnt, ha nyílt fegyveres harcban nem is, de legalább a városfalak mögött meg
tudják védeni magukat.
(7) Rómába azonban nem jutott el a hír, hogy akár csak ennyi polgár és szö¬
vetséges is megmaradt, csak az, hogy a sereget vezéreikkel együtt mind egy
szálig megsemmisítették. (8) Róma falain belül, amíg a Város épségben volt,
még soha nem támadt ekkora rémület és zűrzavar. Ezért, minthogy a feladat
felülmúlná erőmet, meg sem próbálkozom ennek az elbeszélésével, hiszen a
részletek leírásával csak kisebbíteném a valóságot. (9) Minthogy az előző évben
már a Irasumennusnál is elpusztult egy consul és egy hadsereg, ez a hír nem a
régire következő újabb csapásról szólt, hanem kettős szerencsétlenségről: a két
consul és a két consuA sereg pusztulását, vagyis hogy nincs többé római tábor,
nincs vezér, nincs katona; (10) Apulia, Samnium és majdnem egész Itália Han¬
nibalé. Bizonyos, hogy minden más nép összeomlott volna egy ilyen rettentő
csapás súlya alatt. (11) Hasonlítsuk össze ezt a vereséget azzal, amelyet a kar¬
thágóiak az Aegates-szigetek mellett vívott tengeri ütközetben szenvedtek el,
és amely úgy megtörte őket, hogy kivonultak Szicíliából és Szardíniáról, majd
hajlandóak voltak adó és jóvátétel fizetésére kötelezni magukat? Vagy a később
Afrikában vívott balvégzetű csatájukhoz mérjük, amelyben maga Hannibal
maradt alul"? Semmilyen tekintetben nem mérhetőek ezek a rómaiak vereségé¬
hez, legfeljebb abban, hogy amazok kisebb lelkierővel viselték el a magukéit.
! Azaz mintegy két légiónak megfelelő haderő volt együtt.
? A karthágóiak végső vereségét megpecsételő, Kr. e. 202-ben Zamánál vívott csatával.
119