Oldal 115 [115]
OCR
49. (1) A csatatér másik felén Paullus, noha már a harc kezdetén súlyosan megsebesült egy parittyakőtől, (2) többször is ellentámadást indított Hannibal ellen zárt alakzatban, és számos helyen fordított a hadi helyzeten, miközben a római lovasság fedezte, végül már gyalogosan, minthogy a consulnak már arra sem volt ereje, hogy lovát irányítsa. (3) Hannibal, amikor valaki hírül vitte neki, hogy a római lovasok a consul parancsára gyalogosan harcolnak tovább, állítólag kijelentette: , Akár megkötözve is átadhatná őket nekem!" (4) A lovasok gyalogos harca olyan volt, mint akkor szokott lenni, amikor már kétségtelen az ellenség győzelme: a legyőzöttek inkább hajlandóak ott helyben meghalni, semhogy megfussanak, a győztesek pedig dühödten öldösik azokat, akiket nem tudtak megszalasztani, amiért győzelmük útjában állnak. (5) Végül mégis megfutamították azt a küzdelemtől és sebektől kimerült néhány rómait, aki még életben maradt. Mindnyájan szétszóródtak, és aki tudta, igyekezett megkeresni a lovát, hogy azon menekülhessen. (6) Gnaeus Lentulus katonai ¢ribunus, amikor arra lovagolt, és megpillantotta a tetőtől talpig csupa vér consult egy kövön ülve, így szólt hozzá: (7) , Lucius Aemilius, te vagy az egyetlen, aki megérdemelnéd az istenek könyörületét, mert egyedül te nem vagy felelős a mai vereségért. Kapj fel erre a lóra, amíg van még erőd, én pedig mint kísérőd fel tudlak segíteni és megvédhetlek! (8) Ne tedd ezt a csatát még gyászosabbá egy consul halálával, hisz enélkül is épp elég a könny és fájdalom! (9) ,Dicsdség neked hésiességedért, Gnaeus Cornelius — välaszolt a consul—, de ne vesztegesd hiábavaló szánakozással azt a rövid időt, ami alatt még megmenekülhetsz az ellenség kezéből! (10) Indulj, és közöld az atyákkal hivatalos üzenetemet: biztosítsák Róma városának védelmét, és még mielőtt a győztes ellenség odaér, erősítsék meg a védősereget. Ouintus Fabiusnak pedig add át személyes üzenetemet: Lucius Aemilius úgy élt és úgy hal meg, hogy nem feledte az ő tanácsait. (11) Én pedig hadd leheljem ki lelkemet elesett katonáim között, hogy ne legyek kénytelen ismét a törvény előtt felelni consulságom után, vagy törvény elé állítanom tiszttársamat, hogy más bevádolása árán bizonyítsam ártatlanságomat!" (12) Beszélgetés közben először menekülő polgártársaik tömege zúdult át rajtuk, majd az ellenség. A consult — nem tudván, kicsoda — agyondárdázták, Lentulust pedig a kavarodásban elragadta a lova. Ezután már menekült, ki merre látott. (13) 7000 ember ért el a kisebbik táborba, 10 000 a nagyobbikba. Mintegy 2000-en Cannae faluba menekültek, amelynek azonban nem voltak védművei, így Karthalon itt azonnal körülfogta őket lovasaival. (14) A másik consul, aki — véletlenül vagy szándékosan — egyik menekülő csapathoz sem csatlakozott, mintegy 50 lovassal eljutott Venusiába. 114
