OCR
kialakult összecsapás a punok számára elég kedvezőtlenül végződött. (2) Mintegy 1700-an estek el közülük, míg a rómaiak és a szövetségesek vesztesége nem volt több 100 embernél. Amikor azonban a győztesek rendezetlenül az ellenség nyomába eredtek, Paullus consu/ cseltől tartva visszaparancsolta őket — (3) aznap ugyanis épp ő viselte a fővezéri tisztet, amelyet naponként váltakozva gyakoroltak —, bár közben Varro hangosan méltatlankodott, hogy kiengedték a kezükből az ellenséget, pedig ha most nem tétováznak, be is fejezhették volna a háborút. (4) Hannibal nem vette különösképpen szívére ezt a vereséget, sőt inkább örült, hogy sikerült , beetetni" a harciasabb consult és a katonákat, főként az újoncokat. (5) Az ellenséges sereg helyzetét minden tekintetben éppen olyan jól ismerte, mint a magáét; tudta, hogy eltérő természetű, viszálykodó vezérek állnak a rómaiak élén, és hogy a seregben a katonák csaknem kétharmada újonc. (6) Így hát úgy ítélve, hogy mind a hely, mind az idő alkalmas a cselvetésre, a következő éjjel kivonult a táborából. Katonái otthagyták minden magán- és közvagyonukat, és fegyvereiken kívül semmit nem vittek magukkal. (7) A közeli hegyek mögött felállította seregét, gyalogosait bal felől, csatarendben, lovasait jobb felől, a málhát pedig a köztük fekvő völgyön vonultatta át, (8) hogy amíg az ellenséget leköti a punok által látszólag menekülésszerűen otthagyott tábor kifosztása, ő lecsaphasson rá. (9) A táborban számos tüzet hagyott hátra, hogy azt a látszatot keltse, mintha egérutat akarna nyerni a menekülésre, és éppúgy, ahogy Fabiust csapta be az előző évben, most a consulokat akarnä a tábori élet hamis látszatával rábírni, hogy ne mozduljanak helyükről. 42. (1) Napkeltekor a rómaiak csodálkozva látták, hogy az ellenséges tábor elől eltűntek az előőrsök. Ahogy közelebb merészkedtek, feltűnt nekik a szokatlan némaság is. (2) Amikor aztán meggyőződtek róla, hogy üres a tábor, mindnyájan a consulok fővezéri sátrai elé tódultak, jelentve, hogy az ellenség olyan sietve távozott, hogy még a sátrakat sem bontotta le, és hogy menekülését leplezze, sok tábortüzet is égve hagyott maga után. (3) Kiáltozva követelni kezdték a consuloktól, hogy adják ki a parancsot az indulásra, és vezessék őket az ellenség után, majd a táborba, hogy kirabolják. (4) Az egyik consu/ úgy viselkedett, mintha egy volna a katonák tömegéből, Paullus viszont újra meg újra figyelmeztette őket, hogy nagyon elővigyázatosnak és óvatosnak kell lenniük. Végül, amikor már sem a lázongást, sem a lázongás vezérét nem tudta másképp megfékezni, kiküldte felderítésre Marius Statilius parancsnokot és lucaniai lovaszurmáját. (5) Az előrelovagolt a kapukhoz, majd megparancsolta társainak, hogy várják meg az erődítményeken kívül, és két lovassal behatolt a sánc mögé. Mindent gondosan megvizsgált, és visszatérve jelentette, hogy kétségtelenül cselről van szó: (6) 108