Oldal 108 [108]
mintsem ostoba polgártársaid dicsérjenek. Ha mindenbe belevágsz, Hannibal
megvet majd, ha nem lépsz elhamarkodottan, tartani fog tőled. (21) Nem arra
biztatlak, hogy ne csinálj semmit, hanem hogy ha cselekszel, a józan ész és ne a
vakszerencse vezéreljen. Mindig légy ura önmagadnak és mindennek, amid van;
légy mindig fegyverben és készenlétben; ne mulaszd el a kedvező alkalmat, ne
juttasd jó lehetőséghez az ellenséget. (22) Aki nem siet, az mindent világosan
lát, de aki kapkod, nem lát az orráig sem."
40.
(1) A consul nem valami bizakodó hangnemben válaszolt. Elismerte, hogy ez
mind igaz, viszont végrehajtani már nem olyan egyszerű. (2) Ha Fabius mint
dictator nem bírt lovassági főparancsnokával, akkor egy consul milyen tekintély¬
lyel és hatékonysággal léphet fel hőzöngő és meggondolatlan tiszttársával szem¬
ben? (3) El6z6 consulsaga idején őt is megcsapta a népítélet tüze, alig tudott
belőle kimenekülni. Szeretné, ha minden jól sikerülne, de ha valami nem úgy
alakul, inkább zúduljanak rá az ellenség dárdái, mint a felbőszült polgárok el¬
ítélő szavazatai. .
(4) Paullus állítólag közvetlenül a beszélgetés után útra kelt. Öt a legtekinté¬
lyesebb senatorok kisérték ki, a plebejus consult pedig saját hívei a köznépből,
jóval látványosabb tömegben, bár méltóság egy sem volt köztük. (5) Amint
megérkeztek a táborba, és egyesítették a régi és az új sereget, két tábort építettek;
ezek közül a kisebbik, az újabb volt közelebb Hannibalhoz, és a régiben állo¬
másozott a csapatok többsége, a sereg főereje. (6) Az előző évi consulok közül
Marcus Atiliust, aki korára hivatkozva elbocsátását kérte, visszaküldték Rómá¬
ba, Geminus Serviliust pedig a kisebbik tábor — egy római légió és 2000 szövet¬
séges gyalogos és lovas — élére állították.
(7) Hannibal, noha látta, hogy az ellenséges csapatok létszáma a másfélsze¬
resére nőtt, mégis rendkívül örült a consulok érkezésének. (8) Nemcsak hogy
teljesen felélte napról napra rablással összeszedett élelmét, de már nem is volt
honnan rabolnia, hiszen mióta a szántóföldek veszélyeztetett területnek számí¬
tottak, a lakosok mindenhonnan behordták a gabonát az erődített városokba.
(9) Mint később kiderült, alig tíz napra elegendő gabonája volt, a hispánok pedig
az élelemhiány miatt már készen álltak, hogy átpártoljanak — a rómaiaknak csak
ki kellett volna várniuk.
41.
(1) A consul meggondolatlan és hamari természetének a szerencse még tápot is
adott. A katonák ugyanis minden előkészület vagy vezéri utasítás nélkül, inkább
csak úgy saját felbuzdulásból rajtaütöttek az ellenséges fosztogatókon, és az így
107