Oldal 107 [107]
OCR
esze; ez viszont már mielőtt megpályázta a consulságot, majd miközben pályázott rá, végül most is, mint consul, bár még nem is látott tábort és ellenséget, de mar meg van őrülve. (7) Es mit gondolsz, ha már most, civilek között is ekkora vihart kavar jövőbeli csatáival hetvenkedve, mire lesz képes a fegyveres ifjúság körében, ahol a szót azonnal tett követi? (8) Márpedig ha végrehajtja sokat hangoztatott szándékát, és azonnal csatát kezd, akkor vagy én nem ismerem a hadtudományt, a hadviselésnek ezt a módszerét és ezt az ellenséget, vagy pedig lesz egy hely, amely vereségünkről még sokkal hírhedtebbé válik, mint a Irasumennus-tó! (9) Nem volna most helyénvaló dicsekednem, még egyedül előtted sem, hisz én inkább a dicsőség megvetésében lépem át a mértéket, mint annak hajszolásában — de hát ez az igazság: Hannibal ellen egyetlen módon lehet háborút viselni, úgy, ahogy én viseltem. (10) Ezt nemcsak az eredmény, az ostobák tanítómestere igazolja. Ez a taktika, amíg a körülmények nem változnak, bevált és be is fog válni. (11) Mi: Itáliában, saját hazánkban, saját földünkön vívjuk a háborút. Mindenhol polgártársak és szövetségesek vesznek körül, akik fegyverrel, vitézzel, lóval, utánpótlással segítenek bennünket most és a jövőben is; (12) már bizonyságát adták ezzel hűségüknek nehéz helyzetünkben. Az idő minden egyes nappal növeli tapasztaltságunkat, előrelátásunkat, kitartásunkat. (13) Hannibal viszont idegenben, ellenséges földön jár, csupa veszélytől és ellenségtől környezve, távol otthonától, hazájától. Nem talál békére sem szárazon, sem vízen, nem akad város, amely befogadná falai közé. (14) Semmire nem tekinthet sajátjaként, napról napra rablásból él. A seregnek, amellyel a Hiberuson átkelt, már csak alig harmadrésze van meg, több emberét pusztította el az éhség, mint a fegyver, és már ennek a kevésnek sem jut elég élelem. (15) Nem hiszed, hogy kivárással fölébe fogunk kerekedni annak, aki utánpótlás, erősítés, pénz híján napról napra veszít erejéből? (16) Mióta tanyázik már Gereonium, e nyomorúságos apuliai erődítmény falai előtt, mintha csak Karthágó falait védené! (17) De hogy még előtted se dicsekedjem saját érdemeimmel: figyeld meg, a legutóbbi consulok, Servilius és Atilius hogyan jártak túl az eszén. Lucius Paullus, a megmenekülésünkhöz ez az egyetlen út vezet, és ezen több nehézséget és akadályt gördítenek eléd polgártársaid, mint az ellenség. (18) Ugyanazt akarják majd saját katonáid, mint az ellenség, és Varro, a római consul ugyanarra vágyik, mint Hannibal, a pun vezér. Egymagadnak kell két vezérrel szembeszállnod, és szembe is fogsz szállni, ha rendületlenül tűröd, hogy szájukra vesznek az emberek, és nem hat rád sem tiszttársad hamis dicsősége, sem saját alaptalan megbélyegzésed. (19) Ahogy a közmondás tartja: az igazság gyakran szorongattatik, de ki nem oltható, és aki megveti a dicsőséget, az nyeri el igazán. (20) Hadd nevezzenek óvatos helyett gyávának, megfontolt helyett lomhának, tapasztalt hadvezér helyett puhánynak. Inkább az okos ellenség féljen tőled, 106
