Seite 107 [107]
esze; ez viszont már mielőtt megpályázta a consulságot, majd miközben pályázott
rá, végül most is, mint consul, bár még nem is látott tábort és ellenséget, de mar
meg van őrülve. (7) Es mit gondolsz, ha már most, civilek között is ekkora vihart
kavar jövőbeli csatáival hetvenkedve, mire lesz képes a fegyveres ifjúság körében,
ahol a szót azonnal tett követi? (8) Márpedig ha végrehajtja sokat hangoztatott
szándékát, és azonnal csatát kezd, akkor vagy én nem ismerem a hadtudományt,
a hadviselésnek ezt a módszerét és ezt az ellenséget, vagy pedig lesz egy hely,
amely vereségünkről még sokkal hírhedtebbé válik, mint a Irasumennus-tó!
(9) Nem volna most helyénvaló dicsekednem, még egyedül előtted sem, hisz
én inkább a dicsőség megvetésében lépem át a mértéket, mint annak hajszolá¬
sában — de hát ez az igazság: Hannibal ellen egyetlen módon lehet háborút
viselni, úgy, ahogy én viseltem. (10) Ezt nemcsak az eredmény, az ostobák taní¬
tómestere igazolja. Ez a taktika, amíg a körülmények nem változnak, bevált és
be is fog válni. (11) Mi: Itáliában, saját hazánkban, saját földünkön vívjuk a
háborút. Mindenhol polgártársak és szövetségesek vesznek körül, akik fegyver¬
rel, vitézzel, lóval, utánpótlással segítenek bennünket most és a jövőben is; (12)
már bizonyságát adták ezzel hűségüknek nehéz helyzetünkben. Az idő minden
egyes nappal növeli tapasztaltságunkat, előrelátásunkat, kitartásunkat. (13) Han¬
nibal viszont idegenben, ellenséges földön jár, csupa veszélytől és ellenségtől
környezve, távol otthonától, hazájától. Nem talál békére sem szárazon, sem vízen,
nem akad város, amely befogadná falai közé. (14) Semmire nem tekinthet sa¬
játjaként, napról napra rablásból él. A seregnek, amellyel a Hiberuson átkelt,
már csak alig harmadrésze van meg, több emberét pusztította el az éhség, mint
a fegyver, és már ennek a kevésnek sem jut elég élelem. (15) Nem hiszed, hogy
kivárással fölébe fogunk kerekedni annak, aki utánpótlás, erősítés, pénz híján
napról napra veszít erejéből? (16) Mióta tanyázik már Gereonium, e nyomorú¬
ságos apuliai erődítmény falai előtt, mintha csak Karthágó falait védené! (17)
De hogy még előtted se dicsekedjem saját érdemeimmel: figyeld meg, a leg¬
utóbbi consulok, Servilius és Atilius hogyan jártak túl az eszén.
Lucius Paullus, a megmenekülésünkhöz ez az egyetlen út vezet, és ezen több
nehézséget és akadályt gördítenek eléd polgártársaid, mint az ellenség. (18)
Ugyanazt akarják majd saját katonáid, mint az ellenség, és Varro, a római consul
ugyanarra vágyik, mint Hannibal, a pun vezér. Egymagadnak kell két vezérrel
szembeszállnod, és szembe is fogsz szállni, ha rendületlenül tűröd, hogy szájuk¬
ra vesznek az emberek, és nem hat rád sem tiszttársad hamis dicsősége, sem saját
alaptalan megbélyegzésed. (19) Ahogy a közmondás tartja: az igazság gyakran
szorongattatik, de ki nem oltható, és aki megveti a dicsőséget, az nyeri el igazán.
(20) Hadd nevezzenek óvatos helyett gyávának, megfontolt helyett lomhának,
tapasztalt hadvezér helyett puhánynak. Inkább az okos ellenség féljen tőled,
106