Page 100 [100]
leszármazottai igyekezetének következtében, hogy ősük képmása alá minél
fényesebb tisztségeket írjanak," nem mint prodictator, hanem mint dictator került
be a köztudatba.
32.
(1) A consulok, miután átvették a hadseregeket — Atilius Fabiusét, Geminus
Servilius pedig Minuciusét —, idejekorán megerődítették téli szállásukat, és az
ősz hátralevő részében Fabius taktikája alapján, teljes egyetértésben folytatták
a háborút. (2) Amikor Hannibal élelemért küldte embereit, ők mindig jókor, a
legkülönfélébb helyeken csaptak le rájuk, zaklatták a menetoszlopot, rajtaütöt¬
tek a szétszóródott katonákon; egy általános ütközet kockázatát viszont nem
vállalták, hiába próbálta az ellenség erre mindenféle fortéllyal rákényszeríteni
őket. (3) Így aztán Hannibal az élelemhiány miatt olyan nehéz helyzetbe került,
hogy ha elvonulása nem látszott volna menekülésnek, visszatért volna Galliába,
mert nem is remélhette, hogy ha a következő consulok is ilyen módszerrel foly¬
tatják a hadviselést, el tudja látni seregét ezen a vidéken.
(4) Míg Gereoniumnál a tél beállta miatt szüneteltek a hadműveletek, Nea¬
polisból követek érkeztek Rómába. Negyven súlyos arany áldozati tálat hoztak
magukkal a Curiába, és így beszéltek: (5) Jól tudják, hogy a római nép kincstá¬
rát kimeríti a háború, és mivel nemcsak Itália központjáért és fellegváráért, Róma
városáért és annak hatalmáért folyik a küzdelem, hanem a szövetségesek város¬
aiért és földjeiért is, (6) Neapolis lakói úgy tartották méltányosnak, hogy mind¬
azt az aranyat, amit őseik részben a templomok díszítésére, részben vésztartalé¬
kul hagytak rájuk, támogatásként felajánlják a római népnek. (7) Ha úgy látták
volna, hogy bármi más hasznukat is vehetik a rómaiak, abban is készséggel
álltak volna rendelkezésükre. Örömükre szolgálna, ha Róma senazusa és népe a
neapolisiak minden vagyonát a magáénak tekintené, (8) és méltónak tartanák
őket arra, hogy elfogadják ajándékukat, amelyet tulajdonképpeni értékénél be¬
csesebbé tesz az, hogy jó szándékkal és jó szívvel adják. — (9) A senatus köszö¬
netet mondott a követeknek e nagylelkű figyelmességért, de csak a legkisebb
súlyú tálat fogadta el.
! Livius konkrétan egyik forrására, O. Fabius Pictor történetíróra gondol, akitől a Fabius
Maximust oly nagyszerű vonásokkal bemutató leírást is átvette, és aki, kezdve a 300 Fa¬
bius önfeláldozásán (II. 48—50.), bőségesen gondoskodott arról, hogy családja hagyomá¬
nyait beillessze a római történelembe.
? Livius itt ellentétbe kerül saját korábbi állításával (XXII. 8. 5—6), ahol még maga is
igaznak fogadta el, hogy Fabiust a nép valasztotta dictatorra.
99