Page 93 [93]
OCR
(11) Egyes történetírók szerint azonban szabályos gyalogos ütközetet is vívtak, amelyben az első összecsapás után a punokat táborukig kergették vissza, majd amikor innen hirtelen kitörtek, a rómaiakon vett erőt a rémület, és végül Numerius Decimus samnis vezér beavatkozása állította helyre a küzdelem egyensúlyát. (12) Ez a férfiú ugyanis, aki nemcsak szülővárosában, Bovianumban, hanem egész Samniumban igen előkelő származásúnak és gazdagnak számított, a dictator parancsára 8000 gyalogossal és mintegy 500 lovassal a tábor felé tartott. Amikor megjelent Hannibal háta mögött, mindkét fél azt hitte, hogy Ouintus Fabius érkezett meg Rómából új csapatokkal. (13) Hannibal cselvetéstől is tartva visszavonult seregével; a rómaiak üldözőbe vették, és a samnisok segítségével még aznap két erődítményt is elfoglaltak. (14) Az ellenség soraiból 6000en estek el, a rómaiak közül mintegy 5000-en. Mindamellett, noha szinte egyenlő volt a veszteség, a lovassági főparancsnok nagyszerű győzelem hiú hírét jelentette még hiúbb levélben Rómába. 25. (1) A történtekről igen sok szó esett a senazusban és a népgyűlésen egyaránt. (2) Az általános örvendezés közepette egyediil a dictator nem adott hitelt sem a hírnek, sem a levélnek, mondván: még ha mindez igaznak bizonyulna is, őt nagyobb aggodalommal tölti el a siker, mint a sikertelenség. (3) Erre Marcus Metilius népzribunus kijelentette: Ezt aztán nem tűrhetik tovább! (4) Nem elég, hogy a dictator végig akadályozta a sikeres hadviselést, amíg a táborban tartózkodott, de a távollétében kivívott győzelmet sem hajlandó elismerni, és készakarva húzza az időt, hogy minél tovább ülhessen tisztségében és tarthassa kezében egymaga a főhatalmat Rómában és a hadseregben. (5) Hiszen az egyik consu/ elesett a csatában, a másikat azzal az ürüggyel, hogy vegye üldözőbe a pun hajóhadat, Itáliától jó messzire küldték; (6) a két praetor Szicíliában és Szardínián van elfoglalva, jóllehet e két provincia közül jelenleg egyiknek sincs szüksége praetorra; a lovassági főparancsnokot, Marcus Minuciust pedig majdhogynem fogságban tartotta a diczafor, nehogy ellenséget lásson, nehogy valami haditettet hajtson végre. (7) Herculesre, így eshetett meg, hogy az ellenség nemcsak Samniumot dúlta végig, amelyet a rómaiak már át is engedtek a punoknak, mintha ez is a Hiberuson túl fekvő terület volna, hanem Campaniát, Cales vidékét és a Falernus-földet is, miközben a diczazor Casilinumban üldögélt, és saját birtokát oltalmazta a római nép légióival. (8) A harci vágytól égő sereget és a lovassági főparancsnokot szinte a tábor sáncai mögé bezárva tartotta, lefegyverezve, mint valami ellenséges hadifoglyokat. (9) Most végre, mihelyt a dictator kihúzta a lábát a táborból, mintha ostromzár alól szabadultak volna, kitörtek a sánc mögül, szétverték és megfutamították az ellenséget. 92
