Oldal 91 [91]
OCR
latát, majd miután kölcsönösen szavukat adták egymásnak, megállapodtak a túszok átadásának helyében és idejében, Abelux pedig visszatért Saguntumba. A következő napot Bostarral töltötte, és megkapta tőle a terv végrehajtásához szükséges utasításokat. (17) Amikor eltávozott a parancsnoktól — mivel megállapodásuk szerint éjjel kellett elindulnia, hogy kijátssza az ellenséges őröket —, a rómaiakkal megbeszélt időben felkeltette a gyerekek őreit, elindultak, és mintegy gyanútlanul besétált velük a csapdába, amelyet csalárd módon maga készített elő. (18) A római táborba vitték őket. A túszok visszaadását azután pontosan úgy intézte Abelux, amint Bostarral megbeszélték, és ahogy akkor tette volna, ha Karthágó megbízásából járt volna el. (19) De ezért a jótéteményért sokkal nagyobb hála övezte a rómaiakat, mint a punokat övezte volna. Az ő esetükben ugyanis úgy tűnt volna, hogy míg szerencsés helyzetükben tűrhetetlenül gőgösnek mutatkoztak, most csak a balsors és a félelem lágyította meg a szívüket. (20) Az ismeretlen római vezér viszont mindjárt megérkezése után egy nagylelkű cselekedettel kezdte működését, és úgy látták, Abelux okos ember, aki nem alaptalanul választott új szövetségeseket. (21) Ezért nagy egyetértésben mindenki az átpártolást kezdte fontolgatni, és azonnal fegyvert is ragadtak volna, ha nem köszönt be a tél, és nem kényszeríti fedél alá a rómaiakat és karthágóiakat egyaránt. 23. (1) Ez történt Hispániában a pun háború második nyarán. Itáliában pedig Fabius okos halogató taktikájával elérte, hogy a rómaiak vereségei között beállt egy rövid szünet. (2) Ez a tény nem csekély gondot okozott Hannibalnak, mert látta, hogy a rómaiak végre olyan vezetőt állítottak seregük élére, aki a háborút nem a szerencsére bízza, hanem józan megfontolás alapján vezeti. (3) Honfitársai viszont ugyanezért megvetették Fabiust — polgárok és katonák egyaránt —, különösen amióta távollétében a lovassági főparancsnok elhamarkodottan csatát vállalt, inkább csak örvendetes eredménnyel, mint sikerrel. (4) Két dolog is tovább növelte a dictator népszerűtlenségét. Az egyik Hannibal agyafúrt cselének műve volt: amikor szökevények megmutatták neki, melyik a dictator birtoka, megparancsolta, hogy körös-körül mindent romboljanak le a föld színéig, de ezt az egy területet kíméljék meg a tűztől, fegyvertől és minden erőszaktól, hadd higgye mindenki, hogy ez valamilyen titkos megállapodás jutalma. (5) A másik magának a diczazornak egy cselekedete volt, amelyet eleinte talán kétértelműen ítéltek meg, mert nem várta meg vele a senazus jóváhagyását, később azonban kétségtelenül a legnagyobb dicsőségére szolgált. (6) A két fél vezérei ugyanis — éppen úgy, mint az I. pun háborúban - a fogolycserevel kapcsolatban abban állapodtak meg, hogy aki több katonát kap vissza, mint amennyit átad, fizessen mindegyi90
