10.
(1) E senazusi határozatok után Lucius Cornelius Lentulus pontifex maximus azt
a välaszt adta a praetornak a testülethez intézett kérdésére, hogy a , megszentelt
tavasz" ügyében mindenekelőtt a népgyűlés véleményét kell kikérni, mert a nép
határozata nélkül nem történhet meg a felajánlás. (2) A következő hagyományos
kérdést intézték a néphez: , Akarjátok-e és elrendelitek -e, hogy mindez így
törtenjen? Ha a Quirisek római népének állama, ahogy akarom és kérem, a
következő öt évben épen és egészségben túléli ezeket a háborúkat, amely hábo¬
rút a római nép a karthágói ellen folytat, és amely háborúkat az Alpokon inne¬
ni gallok ellen folytat, (3) akkor a Ouirisek római népe adományul ajánlja, hogy
kondáiból, nyájaiból, kecskéiből, csordáiból mindaz, amit ez a tavasz hoz, és ami
még nincs istennek szentelve, luppiteré lesz attól a naptól, amelyet a senatus és
a nép kijelöl. (4) Aki áldozni akar, áldozzon, amikor és amilyen szertartással
akar, és bármiképpen áldozik is, áldozata legyen érvényes. (5) Ha a feláldozan¬
dó jószág elpusztul, az ne számítson áldozatnak, és ne számítson bűnnek. Ha
valaki tudatlanságában kárt tesz benne vagy megöli, ne terhelje vétek. Ha vala¬
ki ellopja, az ne a nép bűne legyen, és azé sem, akitől ellopták. (6) Ha valaki
tudtán kívül baljós napon áldoz, áldozata számítson érvényesnek. Akár éjjel, akár
nappal, akár szolga, akár szabad áldoz, az áldozat számítson érvényesnek. Ha
előbb történne az áldozat, mint a senazus és a nép elrendelte, legyen a nép fel¬
oldott és szabad ettől."
(7) Ugyanebből a célból 333 333 1/3 bronzpénz költséggel megrendezendő,
nagyszabású ünnepi játékokat fogadtak, és azt, hogy Iuppiternek 300 marhát,
sok más istennek fehér marhákat és egyéb jószágokat vágnak áldozatul. (8)
Amikor a fogadalmak előírás szerint elhangzottak, nyilvános könyörgést hir¬
dettek. Ezen nemcsak a Város lakói vettek részt asszonyaikkal és gyermekeikkel,
hanem azok a vidékiek is, akiknek egyéni sorsuk miatt nem volt közömbös az
állam helyzete. (9) Ezután három napon át szent lakomát rendeztek az istenek¬
nek a szent cselekményekért felelős decemvirek felügyeletével. Hat vánkost
helyeztek ki a nyilvánosság elé, az elsőt luppiternek és lunónak, a másodikat
Neptunusnak és Minervának, a harmadikat Marsnak és Venusnak, a negyediket
Apollónak és Dianának, az ötödiket Vulcanusnak és Vestának, a hatodikat
Mercuriusnak és Ceresnek. (10) Ezután a szentélyek építésére tettek fogadalmat.
Quintus Fabius Maximus dictator az Erüxi Venusnak ajánlott fel templomot,
minthogy a sorskönyvek szerint ezt a legfőbb állami tisztség viselőjének kellett
megtennie, az Értelemnek pedig Titus Otacilius praezor ígért szentélyt.