Page 66 [66]
OCR
és egyéb, a consuli hivatalhoz kapcsolódó, indulását hátráltató intézkedésekkel vissza fogják tartani a Városban, magántermészetű utazás ürügyén titokban provinciájába távozott. (6) Amikor a dolog kiderült, az atyák, akik eddig sem szívelték őt, most még jobban feldühödtek. Azt mondogatták, hogy Flaminius most már nemcsak a senatus, de a halhatatlan istenek ellen is hadat visel. (7) Annak idején a jósjelek ellenére választották meg consullá, majd amikor isteni és emberi parancs hívta őt vissza már a csatatérről, nem engedelmeskedett. Most pedig bűntudatot érezve amiatt, hogy megvetette őket, elmenekült az ünnepélyes capitoliumi fogadalomtétel elől,! (8) hogy ne kelljen hivatalba lépése napján megjelennie a Legjobb és Leghatalmasabb Iuppiter szentélyében, ne kelljen látnia és megkérdeznie a senafust, amely gyűlöli őt, és amelyet egyedül ő gyűlöl, ne kelljen bejelentenie a Latin Ünnepek időpontját és bemutatnia az évenkénti áldozatot Iuppiter Latiarisnak a hegyen,? (9) ne kelljen jósjelkérés után a Capitoliumra járulnia ünnepélyes fogadalomtételre, hogy azután hadvezéri köpenyben, /ictorok kíséretében vonuljon provinciájába. Nem! Mint valami markotányos, hatalmi jelvények és Ziczorok nélkül utazott el, titokban, lopva, mintha száműzöttként távozna idegen földre. (10) Nyilván jobban illik cozisu/A méltóságához, hogy Róma helyett Ariminumban vegye át tisztségét, és nem házi istenei előtt, hanem egy fogadóban öltse fel a bíborszegélyes tógát! (11) Egyhangúlag úgy vélték, hogy vissza kell őt hívni, ha akarja, ha nem, és kényszeríteni, hogy mielőtt a provinciájába utazna a seregéhez, személyesen tegyen eleget minden, istenek és emberek iránti kötelességének. (12) Ugy döntöttek, hogy követséget küldenek utána. Ouintus Terentius és Marcus Ántistius utazott el hozzá, de ők sem hatottak rá jobban, mint az a levél, amelyet első consulsága idején kapott a senazustól. (13) Néhány nap múlva hivatalba lépett. Az áldozatnál a már leütött borjú kitépte magát az áldozópapok kezéből, és vérrel fröcskölte össze a körülöttük állók nagy tömegét. (14) A távolabb állók között, ha lehet, még nagyobb zűrzavar és futkosás támadt, mert nem tudták, mi okozta a rémületet. Az eseményt a legtöbben rendkívüli csapás előjelének magyarázták. (15) Ezután Flaminius átvett két légiót Semproniustól, az előző évi consultól, kettőt Gaius Atilius praezortól," majd seregével megindult Etruria felé az Appenninek ösvényein. ! Lásd a X. 7. 6 jegyzetét. 2 A Latin Ünnepek végén a consul áldozatot mutatott be a latin szövetséget védelmező luppiternek az Albai-hegyen; a hadviselési szezon csak ezután kezdődhetett meg számára. § Liviusnak ezt az állítását többen kétségbe vonják, mert ez azt jelentené, hogy a másik consulnak nem maradt serege (vö. XXII. 7. 2-4 és 11. 3). 65
