Page 55 [55]
OCR
dolgot, a másik viszont, aki frissen érkezett, ezért tombolt benne a harci láz, hallani sem akart semmiféle halogatásról. (3) Akkoriban a Pó és a Irebia közötti területen gallok laktak, akik a két hatalmas nép küzdelmében kétszínűen viselkedtek, azzal a nyilvánvaló céllal, hogy biztosítsák maguknak a győztes jóindulatát. (4) A rómaiak nem sokat törődtek ezzel, csak nehogy fellázadjanak ellenük a gallok. Annál inkább neheztelt érte Hannibal, aki azt hangoztatta, hogy ő a gallok kérésére jött, hogy felszabadítsa őket. (5) Haragjában, és egyszersmind hogy katonáinak élelmet zsákmányoljon, kiküldött 2000 gyalogost és 1000 lovast — nagyrészt numidákat, de köztük gallokat is —, azzal a paranccsal, hogy a Pó partjáig fosztogassák végig az egész vidéket. (6) Az eddig ingadozó gallokat most, hogy segítségre szorultak, a jogtalanság elkövetői kényszerítették rá, hogy annak reménybeli megtorlóihoz forduljanak. Ezért követeket küldtek a cozsu/okhoz, kérve, hogy védjék meg e földet, amelynek lakói a rómaiakhoz való szilárd ragaszkodásukért szenvednek. (7) Cornelius sem az okot, sem az időt nem tartotta megfelelőnek a beavatkozásra, és magát a népet is gyanús szemmel nézte, nemcsakmert annyi hitszegő gaztettet követtek már el, hanem - ha régebbi tetteiket feledtetné is az idő — a boiusok nemrég történt elpártolása miatt is. (8) Sempronius viszont úgy vélekedett, hogy a szövetségesek hűségét úgy lehet a legbiztosabban megtartani, ha a legelsőt, aki segítségre szorul közülük, azonnal védelmükbe veszik. (9) Míg tiszttársa habozott, ő lovasságát mintegy 1000 dárdavető gyalogossal átküldte a Irebián, hogy védjék meg a gall földeket. (10) Ezek váratlanul megrohanták a rendezetlenül szanaszét kószáló, ráadásul többnyire zsákmánnyal is megterhelt ellenséget, nagy rémületet keltettek közöttük, sokakat levágtak, a többit pedig egészen táborukig, az ellenséges előőrsökig kergették. Amikor a táborból kizúduló tömeg visszaszorította őket, tartalékosaik támogatásával kezdték újra a harcot. (11) Ezután hol előrenyomulva, hol meghátrálva váltakozó szerencsével küzdöttek, és végül, amikor kiegyenlítődtek az erőviszonyok, és véget ért a harc, az ellenség vesztesége bizonyult nagyobbnak, ezért a rómaiak győzelmének ment híre. 53. (1) Senki nem látta ezt a győzelmet nagyszerűbbnek és teljesebbnek, mint maga a consul. Büszke öröm töltötte el, hogy éppen abban a fegyvernemben győzött, amelyben a másik consu/ vereséget szenvedett. (2) Ugy gondolta, most helyreállt és megerősödött a katonák önbizalma; immár senki nem húzná-halasztaná az ütközetet, csak tiszttársa, akinek nagyobb sebet kapott a bátorsága, mint a teste, hisz borzad a csatától és a fegyverektől, ha sebesülésére gondol. (3) De nem szabad együtt bágyadozni a betegekkel. Minek húzzák az időt, mire várjanak még? Talán egy harmadik consulra, egy újabb hadseregre? (4) A karthágóiak itt 54
