Oldal 55 [55]
dolgot, a másik viszont, aki frissen érkezett, ezért tombolt benne a harci láz,
hallani sem akart semmiféle halogatásról.
(3) Akkoriban a Pó és a Irebia közötti területen gallok laktak, akik a két ha¬
talmas nép küzdelmében kétszínűen viselkedtek, azzal a nyilvánvaló céllal, hogy
biztosítsák maguknak a győztes jóindulatát. (4) A rómaiak nem sokat törődtek
ezzel, csak nehogy fellázadjanak ellenük a gallok. Annál inkább neheztelt érte
Hannibal, aki azt hangoztatta, hogy ő a gallok kérésére jött, hogy felszabadítsa
őket. (5) Haragjában, és egyszersmind hogy katonáinak élelmet zsákmányoljon,
kiküldött 2000 gyalogost és 1000 lovast — nagyrészt numidákat, de köztük gal¬
lokat is —, azzal a paranccsal, hogy a Pó partjáig fosztogassák végig az egész vidé¬
ket. (6) Az eddig ingadozó gallokat most, hogy segítségre szorultak, a jogtalanság
elkövetői kényszerítették rá, hogy annak reménybeli megtorlóihoz forduljanak.
Ezért követeket küldtek a cozsu/okhoz, kérve, hogy védjék meg e földet, amelynek
lakói a rómaiakhoz való szilárd ragaszkodásukért szenvednek. (7) Cornelius sem
az okot, sem az időt nem tartotta megfelelőnek a beavatkozásra, és magát a népet
is gyanús szemmel nézte, nemcsakmert annyi hitszegő gaztettet követtek már el,
hanem - ha régebbi tetteiket feledtetné is az idő — a boiusok nemrég történt el¬
pártolása miatt is. (8) Sempronius viszont úgy vélekedett, hogy a szövetségesek
hűségét úgy lehet a legbiztosabban megtartani, ha a legelsőt, aki segítségre szorul
közülük, azonnal védelmükbe veszik. (9) Míg tiszttársa habozott, ő lovasságát
mintegy 1000 dárdavető gyalogossal átküldte a Irebián, hogy védjék meg a gall
földeket. (10) Ezek váratlanul megrohanták a rendezetlenül szanaszét kószáló,
ráadásul többnyire zsákmánnyal is megterhelt ellenséget, nagy rémületet keltet¬
tek közöttük, sokakat levágtak, a többit pedig egészen táborukig, az ellenséges
előőrsökig kergették. Amikor a táborból kizúduló tömeg visszaszorította őket,
tartalékosaik támogatásával kezdték újra a harcot. (11) Ezután hol előrenyomul¬
va, hol meghátrálva váltakozó szerencsével küzdöttek, és végül, amikor kiegyen¬
lítődtek az erőviszonyok, és véget ért a harc, az ellenség vesztesége bizonyult
nagyobbnak, ezért a rómaiak győzelmének ment híre.
53.
(1) Senki nem látta ezt a győzelmet nagyszerűbbnek és teljesebbnek, mint maga
a consul. Büszke öröm töltötte el, hogy éppen abban a fegyvernemben győzött,
amelyben a másik consu/ vereséget szenvedett. (2) Ugy gondolta, most helyreállt
és megerősödött a katonák önbizalma; immár senki nem húzná-halasztaná az
ütközetet, csak tiszttársa, akinek nagyobb sebet kapott a bátorsága, mint a teste,
hisz borzad a csatától és a fegyverektől, ha sebesülésére gondol. (3) De nem
szabad együtt bágyadozni a betegekkel. Minek húzzák az időt, mire várjanak
még? Talán egy harmadik consulra, egy újabb hadseregre? (4) A karthágóiak itt
54