Oldal 53 [53]
OCR
tosítsák Lilübaiont. (8) Rendeletet adott ki, hogy a legénység tíz napra elegendő készételt vigyen a hajókra, hogy ha majd megkapják a jelet, késedelem nélkül tengerre szállhassanak. A part teljes hosszában őröket küldtek ki, hogy az őrtornyokból figyeljék az ellenséges hajóhad közeledését. (9) Így, noha a karthágóiak szándékosan visszafogták hajóik futását, hogy napkelte előtt érkezzenek Lilübaionhoz, mégis észrevették őket, minthogy egész éjjel telihold volt, ők pedig felvont vitorlákkal hajóztak. (10) Az őrtornyokból azonnal jelezték érkezésüket, a városban elhangzott a , Fegyverbe! kiáltás, és hajóra szálltak. A katonák részint a falakon és a kapuknál lévő őrállásaikban, részint a hajókon helyezkedtek el. (11) A karthágóiak látva, hogy oda a meglepetés ereje, napkeltéig nem közeledtek a kikötőhöz, és az időt arra használták fel, hogy bevonják vitorláikat, és felkészítsék hajóhadukat a csatára. (12) Napkelte után hajóikkal visszavonultak a nyílt tengerre, hogy elég teret biztosítsanak az ütközetre, és az ellenséges hajóhad szabadon kifuthasson a kikötőből. (13) A rómaiak sem húzódoztak az összecsapástól, mert lelkesedéssel töltötte el őket éppen errefelé véghezvitt haditetteik emléke, valamint seregük nagysága és elszántsága is. 50. (1) Mihelyt kifutottak a nyílt tengerre, a rómaiak meg akarták kezdeni a csatát, hogy közvetlen közelről mérhessék össze erejüket, (2) de a punok folyamatosan kitértek előlük, mert jobban szerették volna az ügyességre bízni a dolgot, mint a nyers erőre, és azt akarták, hogy a küzdelmet ne az emberek és a fegyverek, hanem a hajók vívják meg. (3) Matrózok ugyanis nagy számban voltak a hajóikon, de annál inkább szűkében voltak katonáknak, és ha egy-egy hajójukat megcsáklyázták, a rajta küzdők száma meg sem közelítette az ellenfélét. (4) Amikor ez nyilvánvalóvá vált, a rómaiak bátorságát fokozta számbeli fölényük tudata, a punokat pedig elcsüggesztette, hogy kevesen vannak. (5) Rövidesen be is kerítettek hét pun hajót, mire a többi elmenekült. Az elfogott hajókon 1700 katona és matróz volt, köztük három előkelő karthágói is. (6) A római hajóhad sértetlenül ért vissza a kikötőbe, csak egy hajó kapott léket, de az is visszajutott. (7) Amikor a csata már lezajlott, de még nem jutott el a híre Messzanába, Titus Sempronius consul megérkezett a városba. Amikor behajózott a tengerszorosba, Hierón király feldíszített hajóival elébe evezett, és királyi gályájáról átszállva a fővezéri hajóra, (8) kifejezte örömét, hogy a consul épségben megérkezett seregével és hajóhadával, és óhaját, hogy Szicíliába való átkelése sikert és szerencsét hozzon. (9) Ezután ismertette a sziget helyzetét és a karthágóiak hadmozdulatait, és megígérte, hogy amilyen lelkesen támogatta a római népet ifjúkorában, az előző háborúban, úgy fog mellettük állni öregkorában is: (10) ellenszolgáltatás nélkül ellátja majd gabonával és ruhákkal a consu/ légióit és 52
