Oldal 53 [53]
tosítsák Lilübaiont. (8) Rendeletet adott ki, hogy a legénység tíz napra elegen¬
dő készételt vigyen a hajókra, hogy ha majd megkapják a jelet, késedelem nélkül
tengerre szállhassanak. A part teljes hosszában őröket küldtek ki, hogy az őr¬
tornyokból figyeljék az ellenséges hajóhad közeledését.
(9) Így, noha a karthágóiak szándékosan visszafogták hajóik futását, hogy
napkelte előtt érkezzenek Lilübaionhoz, mégis észrevették őket, minthogy egész
éjjel telihold volt, ők pedig felvont vitorlákkal hajóztak. (10) Az őrtornyokból
azonnal jelezték érkezésüket, a városban elhangzott a , Fegyverbe! kiáltás, és
hajóra szálltak. A katonák részint a falakon és a kapuknál lévő őrállásaikban, részint
a hajókon helyezkedtek el. (11) A karthágóiak látva, hogy oda a meglepetés ereje,
napkeltéig nem közeledtek a kikötőhöz, és az időt arra használták fel, hogy be¬
vonják vitorláikat, és felkészítsék hajóhadukat a csatára. (12) Napkelte után ha¬
jóikkal visszavonultak a nyílt tengerre, hogy elég teret biztosítsanak az ütközetre,
és az ellenséges hajóhad szabadon kifuthasson a kikötőből. (13) A rómaiak sem
húzódoztak az összecsapástól, mert lelkesedéssel töltötte el őket éppen errefelé
véghezvitt haditetteik emléke, valamint seregük nagysága és elszántsága is.
50.
(1) Mihelyt kifutottak a nyílt tengerre, a rómaiak meg akarták kezdeni a csatát,
hogy közvetlen közelről mérhessék össze erejüket, (2) de a punok folyamatosan
kitértek előlük, mert jobban szerették volna az ügyességre bízni a dolgot, mint
a nyers erőre, és azt akarták, hogy a küzdelmet ne az emberek és a fegyverek,
hanem a hajók vívják meg. (3) Matrózok ugyanis nagy számban voltak a hajó¬
ikon, de annál inkább szűkében voltak katonáknak, és ha egy-egy hajójukat
megcsáklyázták, a rajta küzdők száma meg sem közelítette az ellenfélét. (4)
Amikor ez nyilvánvalóvá vált, a rómaiak bátorságát fokozta számbeli fölényük
tudata, a punokat pedig elcsüggesztette, hogy kevesen vannak. (5) Rövidesen be
is kerítettek hét pun hajót, mire a többi elmenekült. Az elfogott hajókon 1700 ka¬
tona és matróz volt, köztük három előkelő karthágói is. (6) A római hajóhad
sértetlenül ért vissza a kikötőbe, csak egy hajó kapott léket, de az is visszajutott.
(7) Amikor a csata már lezajlott, de még nem jutott el a híre Messzanába,
Titus Sempronius consul megérkezett a városba. Amikor behajózott a tenger¬
szorosba, Hierón király feldíszített hajóival elébe evezett, és királyi gályájáról
átszállva a fővezéri hajóra, (8) kifejezte örömét, hogy a consul épségben megér¬
kezett seregével és hajóhadával, és óhaját, hogy Szicíliába való átkelése sikert és
szerencsét hozzon. (9) Ezután ismertette a sziget helyzetét és a karthágóiak
hadmozdulatait, és megígérte, hogy amilyen lelkesen támogatta a római népet
ifjúkorában, az előző háborúban, úgy fog mellettük állni öregkorában is: (10)
ellenszolgáltatás nélkül ellátja majd gabonával és ruhákkal a consu/ légióit és
52