OCR
ellenséggel, vagy győztök, vagy meghaltok! De a szerencse, amely benneteket harcra kényszerít, egyúttal olyan ragyogó jutalmat is ígér, ha győztök, amelynél fényesebbet az emberek még a halhatatlan istenektől sem szoktak kívánni. (6) Ha bátorságunkkal csupán az atyáinktól elragadott Szicíliát és Szardíniát szerezhetnénk vissza, jutalmunk már akkor is elég fényes volna. De most mindaz, amit a rómaiak oly sok győzelmük révén megszereztek és összeharácsoltak, mind a tiétek lesz, e kincsek gazdáival együtt. (7) Rajta hát, ezért a nagyszerű jutalomért ragadjatok fegyvert az istenek segítségével! (8) Elég abból, hogy mindeddig semmi hasznát nem láttátok a sok fáradságnak és veszélynek, amíg a kopár lusitaniai és keltibér hegyekben a jószág után jártatok. (9) Ideje már, hogy miután annyi hegyen, folyón, fegyveres népen át ilyen hosszú utat tettetek meg, szolgálatotokért bőséges és gazdag fizetséget kapjatok, és elnyerjétek a küzdelmeitekhez mért pazar jutalmat. (10) A szerencse itt jelölte ki fáradozásotok végcélját, itt adja majd meg jól végzett szolgálatotok méltó díját is. (11) De ne higgyétek, hogy amilyen nevezetes ez a háború, olyan nehéz lesz a győzelem: sokszor megesett már, hogy az alábecsült ellenség nagy vérfürdőt rendezett a csatában, de az is, hogy nagy hírű népek és királyok egy apróság miatt szenvedtek vereséget. (12) Hisz — egyetlen dolgot, a római név ragyogását nem számítva — mi az, amiben őket hozzátok lehetne mérni? (13) Hogy ne is említsem oly fényes hősiességgel és hadiszerencsével teljesített húszéves katonai szolgálatotokat, Hercules Oszlopaitól, az óceántól, a föld végső határától Hispánia és Gallia megannyi harcias törzsén keresztül győztesen hatoltatok idáig. (14) Most egy zöldfülű hadsereggel fogtok szembeszállni, amelyet épp ezen a nyáron tizedeltek meg, győztek le, vettek ostrom alá a gallok, ráadásul vezére jóformán még nem is ismeri, és a sereg sem őt. (15) Vagy talán én, aki apámnak, a legnagyobb hadvezérnek úgyszólván a sátrában születtem, de legalábbis ott nevelkedtem, aki megfékeztem Hispániát és Galliát, és győzedelmeskedtem nemcsak az alpesi népeken, de — ami sokkal nagyobb dolog — még magukon az Alpokon is, én hasonlítsam magamat össze ezzel a féléves vezérrel, aki cserbenhagyta a saját seregét? (16) Hiszen ha ma valaki megmutatná neki a pun és a római sereget hadijelvények nélkül, biztos vagyok benne, hogy azt sem tudná, melyik seregnek a consulja! (17) Márpedig nem tartom csekélységnek, katonák, hogy egy sincs közületek, akinek szeme láttára ne hajtottam volna végre több jelentős haditettet, én pedig ne lettem volna az ő hősiességének szemtanúja, és hőstetteit helyszínnel, időponttal együtt fel ne tudnám sorolni. (18) Veletek, akiket ezerszer részesítettem dicséretben és kitüntetésben, akiknek előbb tanítványa voltam, aztán parancsnoka, veletek indulok csatába egy össze nem szokott sereg és vezér ellen. 46