Oldal 44 [44]
OCR
az ellenséges lovasság fölött, vagy azokat a légiókat, amelyekkel üldözőbe vettem a megfutamodó ellenséget, és győzelmünk elismerésének tekinthettem visszavonulását és a csatától való húzódozását? (3) De mivel azt a sereget azért sorozták, hogy Hispániába küldjék, és most ott küzd a senatus és a r6mai nép megbízásából fivérem, Gnaeus Scipio keze alatt, az én jósjeleimmel, (4) én magam pedig ennek a küzdelemnek a vezetését vállaltam magamra, hogy Hannibal és a punok ellen egy consu/ legyen a vezéretek — ezért szükségesnek vélem, hogy mint új vezéretek néhány szót intézzek hozzátok, új katonáimhoz. (5) Hogy tisztában legyetek a háború és az ellenség jellegével, katonák: azok ellen kell küzdenetek, akiket az előző háborúban szárazon és vízen legyőztetek, akiktől 20 éve sarcot szedtek, és akiktől győzelmetek jutalmául elvettétek Szardíniát és Szicíliát. (6) Ebben a háborúban tehát a ti lelkületetek és az övék olyan lesz, mint győzteseké és legyőzötteké szokott lenni. Ök most sem azért vállalnak majd csatát, mert olyan bátrak, hanem mert elkerülhetetlen. (7) Hacsak nem feltételezitek, hogy ezek, akik akkor is kitértek az ütközet elől, amikor seregük még sértetlen volt, most, miután az Alpokon átkelőben elveszítették gyalogos és lovas haderejüknek csaknem kétharmad részét — mert többen pusztultak bele, mint amennyien túlélték —, vérmesebb reményeket táplálnak. (8) Igen ám — mondhatná valaki —, de ha kevesebben vannak is, testük-lelkük csak úgy duzzad az élettől, és nincs, ami feltartóztathatná roppant erejüket.x (9) Ugyan! Ezek csak kísértetek, önmaguk árnyai, akikből kiszívta az életet az éhség, a hideg, a szenny és a mocsok, összetörtek és megrokkantak a sziklák és szakadékok között, tagjaik elfagytak, inaik megmerevedtek a hóban, testük elaszott a hidegtől; fegyvereik tönkrementek, összetörtek, lovaik lesántultak és elgyengültek. (10) Ilyen lovasság, ilyen gyalogság ellen fogtok harcolni! Nem igazi ellenséggel, csak annak végső maradványaival lesz dolgotok. Legnagyobb félelmem az, hogy bár ti vívtátok meg a harcot, az emberek mégis azt mondják majd, hogy Hannibalt az Alpok győzték le. (11) De talán így is volt rendjén, hogy a szerződésszegő vezér és népe ellen minden emberi segítség nélkül maguk az istenek kezdjék meg és vigyék döntésre a háborút, és ezt a megkezdett és eldöntött háborút mi fejezzük be, akik az istenek után a szerződésszegés második sértettjei vagyunk. 41. (1) Nem tartok attól, hogy valaki azt gondolja: csak azért beszélek ilyen fennhéjázó hangon, hogy lelket öntsek belétek, de belül másként érzek. (2) Én elmehettem volna saját seregemmel a nekem kijelölt hadszíntérre, Hispániába, ahová indultam. Ott mellettem állna a bátyám, akivel megoszthatnám terveimet és a veszedelmeket, Hannibal helyett Hasdrubal volna az ellenfelem, és kétségtelenül könnyebb háborúnak néznék elébe. (3) Mégis, amikor Gallia partjai 43
