OCR
neve a punok átkelésének emlékét őrizné. Szerintük a hegységet egy Poeninus nevű istenségről nevezték el, akit a hegylakók a csúcson imádnak." 39. (1) Kezdetnek kapóra jött, hogy a közelben lakó taurinusok népe háborút indított az insuberek ellen. Hannibal azonban egyik fél mellé sem állhatott seregével, amely csak most, lábadozás közben érezte meg igazán az átélt szenvedések súlyát. (2) Az ápolatlan és szinte elvadult emberek szervezetére különböző módon hatott a megerőltetésre következő pihenés, a szükséget felváltó bőség, mocskos és beteges testük rendbe tétele. (3) Ez késztette Publius Cornelius Scipio consult arra, hogy miután kikötött Pisaeban, a Manliustól és Atiliustól átvett sereggel — bár az újoncokból állt, és alaposan elvették az önbizalmát a friss kudarcok — azonnal a Póhoz siessen, hogy megütközzön az ellenséggel, mielőtt az összeszedné magát. (4) Csakhogy mire a consul Placentiához érkezett, Hannibal már felkerekedett állandó táborhelyéről, és rohammal elfoglalta a taurinusok egyetlen városát és központját, mert nem voltak hajlandóak önként szövetségre lépni vele. (5) Sőt a Pó mellett lakó gallok is csatlakoztak volna hozzá — nemcsak félelmükben, de jószántukból is —, ha a consu/ váratlan érkezése keresztül nem húzza a számításukat, miközben épp a kedvező pillanatot lesték az elpártolásra. (6) Hannibal tovább is vonult a taurinusok területéről, bízva abban, hogy a két fél között még ingadozó gallokat személyes megjelenésével a maga oldalára tudja állítani. (7) A két sereg már szinte látótávolságban volt egymástól, és összetalálkoztak a vezérek, akik mindketten ismeretlenül is bizonyos csodálatot éreztek a másik iránt. (8) Hiszen Hannibal híre már Saguntum feldúlása előtt elterjedt a rómaiak között, Hannibal pedig már csak azért is kiváló férfiúnak tartotta Scipiót, mert éppen őt választották vezérnek ellene. (9) Egymás iránti nagyrabecsülésük azóta csak gyarapodott: Scipio azzal öregbítette hírnevét, hogy miután Hannibal Galliában faképnél hagyta, most ott várt rá Itáliában, Hannibal pedig azzal, hogy vakmerően belevágott az alpesi átkelésbe, és sikerrel végre is hajtotta. (10) Scipiönak sikerült elöször ätkelnie a Pön. Täborät a Ticinus folyöig vitte előre, és mielőtt csatára sorakoztak volna, a következő lelkesítő szavakat intézte katonáihoz: 40. (1) ,Katonák! Ha most azzal a sereggel indulnék csatába, amely velem volt Galliában, fölösleges volna beszédet intéznem hozzátok. (2) Hisz minek buzx dítanám azokat a lovasokat, akik a Rhodanus folyónál fényes győzelmet arattak ! A név a kelta ben (fej, csúcs") szóból származhat. 42