Oldal 38 [38]
az őrizet, megtévesztésül az ott maradó katonák számához képest jóval több
tüzet gyújtatott, és a málhát a lovassággal és a gyalogság nagy részével együtt
hátrahagyva, (13) egy harckész egységgel — megannyi válogatott jó katonával
— gyorsan megmászta a szorost, és elfoglalta azokat a magaslatokat, amelyeket
addig az ellenség tartott megszállva.
33.
(1) Hajnalban aztán felkerekedett a tábor, és a sereg többi része is elindult. (2)
A hegylakók adott jelre gyülekezni kezdtek sasfészkeikből megszokott őrhe¬
lyükre, ám ekkor hirtelen észrevették, hogy az ellenség egy része a fejük fölött
elfoglalta a magaslataikat, a többiek pedig az úton nyomulnak előre. (3) Az
egyszerre elébük táruló kétféle látvány hatására egy pillanatra földbe gyökerezett
a lábuk, de amikor látták, mekkora a kavarodás a szorosban, és mennyire össze¬
zavarodott a menet a saját tolongása és főként a megvadult lovak miatt, (4) úgy
vélték, az ellenség végveszedelméhez elég lesz egy kicsit fokozniuk a zűrzavart,
így aztán a jól ismert utakon és mellékutakon minden irányból rájuk zúdultak
a sziklacsúcsokról.
(5) Most aztán a kedvezőtlen terep és az ellenség egyaránt a punok ellen
fordult; ráadásul hevesebben tusakodtak egymással, mint az ellenséggel, mert
ki-ki azon igyekezett, hogy minél előbb kijusson a veszélyes helyzetből. (6)
A menetoszlopot főként a lovak veszélyeztették, amelyek megbokrosodtak a
zűrzavaros kiáltozástól, amelyet megsokszorozva visszhangoztak az erdők és a
völgyek, és ha találat vagy sebesülés érte őket, úgy megvadultak, hogy minden
embert és málhát letaroltak maguk körül. (7) Mivel mindenfelől meredek sza¬
kadékok húzódtak, a nagy tolongásban sokan — köztük fegyveres katonák is — a
feneketlen mélységbe zuhantak, de málhás állatok is gurultak le hegyomlás
módjára a terhükkel együtt.
(8) Bármilyen rettenetes volt is a látvány, Hannibal egy ideig nem mozdult,
embereit is visszatartotta, hogy ne növelje maga is a zűrzavart és a rémületet. (9)
Majd amint látta, hogy a menet kettészakad, és fennáll a veszély, hogy hiába ér
át a sereg épségben a szoroson, ha minden felszerelés odalesz, embereivel lezúdult
a magaslatról. Az ellenséget már puszta lendületével szétszórta, de övéi között
is tovább növelte a zűrzavart. (10) A kavarodás azonban egy pillanat alatt le is
csillapodott, mihelyt a hegylakók elmenekültek, és felszabadultak az utak. Így
nemcsak zavartalan nyugalomban, de szinte néma csendben kelt át az egész sereg.
(11) Ezután elfoglalták a vidék legfontosabb erődjét a körülötte fekvő falvakkal
együtt, és a zsákmányolt eleséggel és jószággal három napig élelmezte seregét.
E három nap alatt, minthogy sem az előbbi vereségtől megrettent hegylakók,
sem a terep nehézségei nem akadályozták előnyomulását, jókora utat tett meg.
37