Oldal 26 [26]
OCR
ségeseinek sérthetetlenséget biztosított. Nem fűzték hozzá ugyanis, hogy ez csak a szerződés megkötése időpontjában már meglévő szövetségesekre vonatkozik, sem azt, hogy később nem lehet új szövetséget kötni. (5) Ha pedig a szerződés megengedte újabb szövetségek kötését, ki találná igazságosnak, hogy a szerződők egy népet se fogadhassanak barátságukba érdemeiért, és ha már barátságukba fogadták, ne kelhessenek védelmére? Legfeljebb arról lehet szó, hogy a karthágóiak szövetségeseit a rómaiak ne bujtogassák elpártolásra, és akik saját elhatározásukból elszakadtak tőlük, azokat ne vegyék védelmükbe. (6) A római követek a Rómában kapott utasítás szerint Karthágóból áthajóztak Hispániába, hogy sorra járva a törzseket, megnyerjék őket a római szövetségnek, vagy rábírják a punoktól való elpártolásra. (7) Először a bargusiusokhoz! látogattak el, akik szívélyesen fogadták őket, mert már terhesnek találták a pun uralmat, és a Hiberuson túl lakó több más népben is felébresztették a vágyat a változás iránt. (8) Innen folytatták útjukat a volcianusokhoz, akiktől olyan választ kaptak, amely Hispánia-szerte szállóigévé vált, és a többi népnek is elvette a kedvét a római szövetségtől. Gyűlésükön a legidősebb így felelt meg nekik: (9) „Szegyellhetnetek magatokat, rómaiak! Azt várjátok tőlünk, hogy becsüljük többre a ti barátságotokat, mint Karthágóét, miközben azokat, akik így tettek, ellenségeik, a punok sem mészárolták le könyörtelenebbül, mint ahogy ti, a szövetségeseik cserbenhagytátok őket! (10) Azt ajánlom, olyan vidéken keressetek szövetségeseket, ahol még nem hallottak Saguntum pusztulásáról! Hispánia népeit Saguntum romjai gyászos és kiáltó példaként intik, hogy ne bízzanak római szövetségesek védelmében." (11) A követeket azonnal ki is utasították a volcianusok területéről. Ezután a többi hispániai gyűlésen sem kaptak barátságosabb választ. Így, miután eredmény nélkül járták végig Hispániát, átkeltek Galliába. 20. (1) Itt szokatlan és félelmetes látvány fogadta őket: a gallok népük szokása szerint fegyveresen jelentek meg a gyűlésen. (2) A követek magasztalták a római nép dicsőségét, hősiességét és birodalma nagyságát, majd arra kérték a gallokat, ne engedjék földjeiken és városaikon átvonulni az Itáliára támadó pun sereget. Erre azok a hagyomány szerint olyan fergeteges hahotázásban törtek ki, hogy a tisztségviselők és az öregebbek alig tudták lecsillapítani a fiatalokat — (4) annyira ostobának és arcátlannak tartották a rómaiak kérését, hogy a gallok állják útját az Ítália elleni hadjáratnak, fordítsák maguk ellen a punokat, és saját földjüket dobják oda a pusztításnak a másoké helyett. (5) Végül, miután elült a zsivaj, ezt ! A bargusiusok a Hiberustól északra éltek. 25
