Oldal 26 [26]
ségeseinek sérthetetlenséget biztosított. Nem fűzték hozzá ugyanis, hogy ez csak
a szerződés megkötése időpontjában már meglévő szövetségesekre vonatkozik,
sem azt, hogy később nem lehet új szövetséget kötni. (5) Ha pedig a szerződés
megengedte újabb szövetségek kötését, ki találná igazságosnak, hogy a szerződők
egy népet se fogadhassanak barátságukba érdemeiért, és ha már barátságukba
fogadták, ne kelhessenek védelmére? Legfeljebb arról lehet szó, hogy a karthá¬
góiak szövetségeseit a rómaiak ne bujtogassák elpártolásra, és akik saját elhatá¬
rozásukból elszakadtak tőlük, azokat ne vegyék védelmükbe.
(6) A római követek a Rómában kapott utasítás szerint Karthágóból átha¬
józtak Hispániába, hogy sorra járva a törzseket, megnyerjék őket a római szö¬
vetségnek, vagy rábírják a punoktól való elpártolásra. (7) Először a bargusiusok¬
hoz! látogattak el, akik szívélyesen fogadták őket, mert már terhesnek találták
a pun uralmat, és a Hiberuson túl lakó több más népben is felébresztették a
vágyat a változás iránt. (8) Innen folytatták útjukat a volcianusokhoz, akiktől
olyan választ kaptak, amely Hispánia-szerte szállóigévé vált, és a többi népnek
is elvette a kedvét a római szövetségtől. Gyűlésükön a legidősebb így felelt meg
nekik: (9) „Szegyellhetnetek magatokat, rómaiak! Azt várjátok tőlünk, hogy
becsüljük többre a ti barátságotokat, mint Karthágóét, miközben azokat, akik
így tettek, ellenségeik, a punok sem mészárolták le könyörtelenebbül, mint ahogy
ti, a szövetségeseik cserbenhagytátok őket! (10) Azt ajánlom, olyan vidéken
keressetek szövetségeseket, ahol még nem hallottak Saguntum pusztulásáról!
Hispánia népeit Saguntum romjai gyászos és kiáltó példaként intik, hogy ne
bízzanak római szövetségesek védelmében."
(11) A követeket azonnal ki is utasították a volcianusok területéről. Ezután
a többi hispániai gyűlésen sem kaptak barátságosabb választ. Így, miután ered¬
mény nélkül járták végig Hispániát, átkeltek Galliába.
20.
(1) Itt szokatlan és félelmetes látvány fogadta őket: a gallok népük szokása sze¬
rint fegyveresen jelentek meg a gyűlésen. (2) A követek magasztalták a római
nép dicsőségét, hősiességét és birodalma nagyságát, majd arra kérték a gallokat,
ne engedjék földjeiken és városaikon átvonulni az Itáliára támadó pun sereget.
Erre azok a hagyomány szerint olyan fergeteges hahotázásban törtek ki, hogy a
tisztségviselők és az öregebbek alig tudták lecsillapítani a fiatalokat — (4) annyi¬
ra ostobának és arcátlannak tartották a rómaiak kérését, hogy a gallok állják útját
az Ítália elleni hadjáratnak, fordítsák maguk ellen a punokat, és saját földjüket
dobják oda a pusztításnak a másoké helyett. (5) Végül, miután elült a zsivaj, ezt
! A bargusiusok a Hiberustól északra éltek.
25