Oldal 23 [23]
dok, a korzikaiak,' az isztriaiak és az illírek? inkább csak ingerelték, de nem
tették igazán próbára a római fegyvereket, és a gallok ellen is inkább afféle
csetepaté folyt, mint igazi háború." (5) De most a punok, az ősellenség, miután
23 éven át edződtek embert próbáló harcokban a hispániai népek ellen," végig
győztesen, egy kőkemény vezér keze alatt, és épp most pusztítottak el egy rend¬
kívül gazdag várost, átlépik a Hiberust, (6) magukkal hozzák a harcra feltüzelt
hispán népeket, fel fogják lázítani a mindig harcra sóvárgó gall törzseket is — és
a rómaiaknak az egész földkerekség ellen kell háborút viselniük, méghozzá
Itáliában, Róma falai előtt.
17.
(1) A consulok működési területét már korábban kijelölték, most csak sorsot
kellett húzniuk. Corneliusnak Hispánia, Semproniusnak Afrika és Szicília jutott.
(2) Erre az évre megszavaztak hat légiót, annyi szövetséges csapatot, amennyit
szükségesnek tartanak, és akkora hajóhadat, amekkorát fel tudnak szerelni. (3)
A rómaiaktól 24 000 gyalogost és 1800 lovast, a szövetségesektől 40 000 gyalo¬
gost és 4400 lovast soroztak, és 220 ötevezősoros és 20 gyorsjáratú hajót bocsá¬
tottak vízre. (4) Ezután a nép elé terjesztették a kérdést: akarja-e és elrendeli-e,
hogy Karthágó népének megüzenjék a háborút?? A háború sikeréért városszer¬
te könyörgéseket tartottak, és kérték az isteneket, hogy a háború, amelyet a római
nép elhatározott, jól és szerencsésen végződjön.
(5) A consulok között a következőképpen osztották meg a csapatokat: Semp¬
ronius két, egyenként 4000 gyalogost és 300 lovast számláló légiót, 16 000 szö¬
vetséges gyalogost és 1800 lovast, ezenkívül 160 hadihajót és 12 gyorsjáratú
hajót kapott. (6) Tiberius Sempronivust ezzel a szárazföldi és tengeri haderővel
Szicíliába küldték, hogy ha a másik consul egymaga képes lesz távol tartani a
punokat Itáliától, innen keljen majd át Afrikába. (7) Corneliusnak kevesebb
! Miután Szardínia 237-ben római kézre került, 227 körül szervezték provinciává Korzi¬
kával együtt. 225-ben Szardínián még kitört egy lázadás, amelyet a rómaiak levertek.
(Lásd a XX. könyv tartalmi összefoglalóját.)
* Isztria ellen 221-220-ban, Illiria &s a pharoszi Demetriosz ellen 219-ben (L. Aemilius
Paullus és M. Livius Salinator consuli évében) vezettek hadjáratot a rómaiak. (Lásd a XX.
könyv tartalmi összefoglalóját.)
3 225-ben a boiusok és insuberek betörtek Etruriába. Egy súlyos római vereség után végül
sikerült őket visszaszorítani, de az észak-itáliai területek lecsendesítése csak 222-ben
fejeződött be. (Lásd a XX. könyv tartalmi összefoglalóját.)
* A ,23 év" nem pontos számadat, hiszen Hamilkar csak 237-ben érkezett Hispániába.
A túlzás alapja, hogy az I. pun háború vége (241) óta 23 év telt el.
5 Háború és béke kérdésében a comizia centuriatának volt döntési joga.
22