Oldal 22 [22]
OCR
15. (1) Az elfoglalt városban hatalmas zsákmányt szereztek. Noha a tulajdonosok vagyonuk java részét szántszándékkal tönkretették, a győztesek pedig dühükben válogatás nélkül gyilkoltak minden korosztályt, és a foglyokat is a katonák kapták meg, (2) a források egybehangzó állítása szerint mégis jókora összeg folyt be a zsákmány eladásából, és sok értékes holmit és ruhaneműt szállítottak Karthágóba. (3) Néhány történetíró szerint" Saguntumot az ostrom kezdetétől számított (8) hónapban foglalták el; Hannibal ezután téli szállásra vonult UJ-Karthágóba, majd miután innen útnak indult, öt hónapra rá megérkezett Itáliába. (4) Ha ez így igaz, nem lehettek Publius Cornelius és Tiberius Sempronius azok a consulok, akikhez a saguntumiak az ostrom kezdetén követeket küldtek, és egyúttal azok, akik hivatali idejük alatt megütköztek Hanniballal — egyikük a Ticinus folyónál, majd valamivel később mindketten a Irebiánál.? (5) Tehát vagy sokkal rövidebb idő alatt zajlott le mindez, vagy pedig Saguntumot nem ostromolni kezdték Publius Cornelius és Tiberius Sempronius consulok évének az elején , hanem akkor foglalták el. (6) A Trebia mellett vívott csata időpontját ugyanis nem lehet Gnaeus Servilius és Gaius Flaminius consulok évéig [217] kitolni, hiszen Gaius Flaminius Ariminumban vette át a consuA tisztet, és Tiberius Sempronius consul elnökletével választották meg, aki a trebiai csata után érkezett a consu/választásra Rómába, és a választógyűlés megtartása után visszatért téli szálláson tartózkodó seregéhez. 16. (1) A Karthágóból Rómába visszatérő követek jelentést tettek az ellenséges közhangulatról, és majdnem ugyanekkor érkezett meg Saguntum elestének a híre is.? (2) Az atyákat egyszerre fogta el a gyász és részvét a szövetségesek méltatlan pusztulása miatt, a szégyen, amiért nem segítettek rajtuk, a bosszúvágy a karthágóiakkal szemben és az aggodalom az állam létéért, mintha az ellenség máris a kapuk előtt állna. Mivel egyszerre annyiféle indulat zaklatta fel őket, inkább kapkodtak, mint tanácskoztak. (3) Soha nem álltak még szemben könyörtelenebb és harciasabb ellenféllel, és a római állam sem volt még soha ennyire tehetetlen és ilyen kevéssé felkészülve egy háborúra. (4) Hiszen a szár! Vö. Polübiosz III. 17. 9. Valószínűleg Coelius Antipater is ezt a hagyományt követte. 2 V6. XXI. 45-46. és 54-56. 3: Ha a követjárás Polübiosz által megadott dátuma a hiteles (lásd a XXI. 9. 23 jegyzetét), akkor a követeknek már jóval Saguntum eleste előtt vissza kellett térniük Rómába - így a Livius által említett egyidejűség inkább csak a drámai hatás fokozásának eszköze lehet. 21
