Oldal 22 [22]
15.
(1) Az elfoglalt városban hatalmas zsákmányt szereztek. Noha a tulajdono¬
sok vagyonuk java részét szántszándékkal tönkretették, a győztesek pedig dühük¬
ben válogatás nélkül gyilkoltak minden korosztályt, és a foglyokat is a kato¬
nák kapták meg, (2) a források egybehangzó állítása szerint mégis jókora összeg
folyt be a zsákmány eladásából, és sok értékes holmit és ruhaneműt szállítottak
Karthágóba.
(3) Néhány történetíró szerint" Saguntumot az ostrom kezdetétől számított
(8) hónapban foglalták el; Hannibal ezután téli szállásra vonult UJ-Karthágóba,
majd miután innen útnak indult, öt hónapra rá megérkezett Itáliába. (4) Ha ez
így igaz, nem lehettek Publius Cornelius és Tiberius Sempronius azok a consulok,
akikhez a saguntumiak az ostrom kezdetén követeket küldtek, és egyúttal azok,
akik hivatali idejük alatt megütköztek Hanniballal — egyikük a Ticinus folyónál,
majd valamivel később mindketten a Irebiánál.? (5) Tehát vagy sokkal rövidebb
idő alatt zajlott le mindez, vagy pedig Saguntumot nem ostromolni kezdték
Publius Cornelius és Tiberius Sempronius consulok évének az elején , hanem
akkor foglalták el. (6) A Trebia mellett vívott csata időpontját ugyanis nem lehet
Gnaeus Servilius és Gaius Flaminius consulok évéig [217] kitolni, hiszen Gaius
Flaminius Ariminumban vette át a consuA tisztet, és Tiberius Sempronius consul
elnökletével választották meg, aki a trebiai csata után érkezett a consu/választásra
Rómába, és a választógyűlés megtartása után visszatért téli szálláson tartózkodó
seregéhez.
16.
(1) A Karthágóból Rómába visszatérő követek jelentést tettek az ellenséges
közhangulatról, és majdnem ugyanekkor érkezett meg Saguntum elestének a
híre is.? (2) Az atyákat egyszerre fogta el a gyász és részvét a szövetségesek
méltatlan pusztulása miatt, a szégyen, amiért nem segítettek rajtuk, a bosszúvágy
a karthágóiakkal szemben és az aggodalom az állam létéért, mintha az ellenség
máris a kapuk előtt állna. Mivel egyszerre annyiféle indulat zaklatta fel őket,
inkább kapkodtak, mint tanácskoztak. (3) Soha nem álltak még szemben kö¬
nyörtelenebb és harciasabb ellenféllel, és a római állam sem volt még soha
ennyire tehetetlen és ilyen kevéssé felkészülve egy háborúra. (4) Hiszen a szár¬
! Vö. Polübiosz III. 17. 9. Valószínűleg Coelius Antipater is ezt a hagyományt követte.
2 V6. XXI. 45-46. és 54-56.
3: Ha a követjárás Polübiosz által megadott dátuma a hiteles (lásd a XXI. 9. 23 jegyzetét),
akkor a követeknek már jóval Saguntum eleste előtt vissza kellett térniük Rómába - így
a Livius által említett egyidejűség inkább csak a drámai hatás fokozásának eszköze lehet.
21