Page 21 [21]
én jöttem el hozzátok a köztünk fennálló régi vendégbarátság nevében, hogy
tisztában legyetek azzal: van még lehetőségetek a fennmaradásra és a békére. (3)
Hogy pedig egyedül a ti érdeketekben mondom el mindazt, amit most elmon¬
dok nektek, már az a tény is bizonyítja, hogy amíg volt erőtök az ellenállásra, és
reménykedtetek a rómaiak segítségében, sohasem említettem előttetek a béke¬
kötést. (4) De most, hogy már a rómaiaktól sem várhattok semmit, és fegyve¬
reitek, falaitok sem nyújtanak elegendő oltalmat, olyan békét kínálok, amely
számotokra inkább kényszerű, mint méltányos. (5) Erre úgy lehet némi remé¬
nyetek, ha a győztes Hannibal ajánlatát legyőzöttekhez illően hallgatjátok végig,
és nem veszteségnek tekintitek mindazt, amitől megfosztanak — hiszen minden
a győztest illeti —, hanem ajándékként fogadjátok, ami megmarad nektek. (6)
Elveszi városotokat, amelyet már nagyrészt lerombolt és majdnem teljesen el¬
foglalt, de meghagyja nektek földjeiteket, és kijelöl majd egy helyet, ahol új
várost építhettek. Minden aranyat és ezüstöt, akár állami, akár magánvagyon, át
kell adnotok neki. (7) Személyi sértetlenséget biztosít nektek, asszonyaitoknak
és gyermekeiteknek, ha hajlandóak vagytok kivonulni Saguntumból fegyverte¬
lenül, két öltözet ruhával. (8) Ezt írja elő a győztes ellenség, és bár feltételei
kegyetlenek és súlyosak, helyzetetek arra int, hogy fogadjátok el őket. De én
azért reménykedem, hogy ha a győztes mindent megkapott, amit akart, egyik¬
másik feltételen enyhíteni fog. (9) Bár úgy vélem, hogy még ez is jobb, mint
lemészároltatni magatokat, és tűrni, hogy a győztes jogán szemetek láttára
hurcolják el asszonyaitokat és gyermekeiteket."
14.
(1) Miközben a szavai meghallgatására odaszivárgó tömeg népgyűléssé növe¬
kedve összevegyült az államtanáccsal, a vezetők még a válaszadás előtt hirtelen
eltávoztak. Összehordtak a főtérre minden állami és magántulajdonban lévő
ezüstöt és aranyat, sebtében máglyát raktak, rádobálták a kincseket, és sokan
maguk is a lángokba vetették magukat. (2) Rémület és kétségbeesés járta át az
egész várost, de egyszerre újabb lárma hallatszott a fellegvár felől is. Összeom¬
lott a régóta döngetett torony, és a romokon át benyomult egy pun co/ors. Ami¬
kor ezek jelezték a fővezérnek, hogy a városban nincsenek a szokott helyükön
az ellenséges előőrsök és őrcsapatok, (3) Hannibal úgy vélte, hogy egy ilyen
alkalmat nem szabad elszalasztania, és teljes haderejét rohamra indította. Pilla¬
natok alatt el is foglalta a várost, és megparancsolta, hogy minden férftt le kell
gyilkolni. A végső fejlemények megmutatták, hogy ez a könyörtelen parancs
majdhogynem szükségszerű volt. (4) Hiszen ki kért volna Hannibal könyörü¬
letéből azok közül, akik feleségükkel és gyermekeikkel együtt bezárkózva ma¬
gukra gyújtották a házat, vagy csak holtukban ejtették ki a kezükből a fegyvert?
20