OCR
12. (1) Közben az ostrom nem hagyott alább, mivel Hannibal kijelölt helyettese, Himilko fia Maharbal" olyan buzgón végezte feladatát, hogy sem barát, sem ellenség nem vette észre a vezér távollétét. (2) Maharbal többször csapott össze sikeresen a városbeliekkel, a falat pedig három faltörő kossal egy jó darabon ledöntötte, és büszkén mutatta a visszatérő Hannibalnak, hogy minden friss omladékkal van beterítve. (3) Így a sereget rögtön meg is indították a fellegvár ellen, ahol öldöklő, mindkét részről sok áldozatot követelő viadal kezdődött, és a vár egy részét el is foglalták. (4) Ezután két ember, a saguntumi Alco és a hispán Alorcus, bár nem sok reményük volt a sikerre, megpróbálta kieszközölni a békét. Alco egy éjszaka a saguntumiak tudta nélkül átlopódzott Hannibalhoz, abban bízva, hogy könyörgő szóval talán elérhet nála valamit. De miután könnyeivel sem tudta őt meghatni, és meghallotta a bosszúszomjas győzteshez méltó, könyörtelen békefeltételeket, békeközvetítőből szökevénnyé vált, és inkább ott maradt az ellenségnél, mondván: biztos halál várna rá, ha ilyen feltételekkel próbálná rábeszélni polgártársait a békekötésre. (5) Hannibal ugyanis azt követelte, hogy adjanak jóvátételt a turdetanusoknak, szolgáltassák ki minden aranyukat és ezüstjüket, egy szál ruhában hagyják el a várost, és ott telepedjenek le, ahol ő parancsolja. (6) Míg Alco kijelentette, hogy a saguntumiak nem lesznek hajlandóak elfogadni ezeket a békefeltételeket, Alorcus azt bizonygatta, hogy ahol már mindent legyőztek, ott a büszkeség is legyőzhető, és vállalkozott a békeközvetítésre. Alorcus akkoriban Hannibal seregében szolgált, de állami szinten baráti és vendégbaráti viszonyban állt a saguntumiakkal. (7) Fegyverét jól láthatóan átadta az ellenséges őröknek, erre bebocsátották a védműveken belülre, és — ahogy maga is kérte — a saguntumi elöljáró elé vezették. (8) Miután minden rendű és rangú ember azonnal köréjük sereglett, szétoszlatták a tömeget, az államtanács pedig fogadta Alorcust. Ő így beszélt hozzájuk: 13. (1) ,Nem kellett volna megtennem ezt az utat hozzátok, ha polgártársatok, Alco, aki elment Hannibalhoz békéért esdekelni, vissza is tért volna Hannibal feltételeivel. Én nem Hannibal szószólójaként jöttem, de nem is szökevényként. (2) Minthogy Alco ott maradt az ellenségnél — saját hibájából, ha csak színlelte a félelmet, vagy a ti hibátokból, ha nálatok az igaz hír hozóját veszély fenyegeti —, ! Livius a sémi névadási hagyományt örökölte meg forrásaiból, amely a személynév mellett az apa nevét is feltüntette (, X fia, Y7). Ez különösen fontos a karthágói neveknél, amelyek kevéssé változatosak, így nagy jelentőséggel bír az apai névvel való azonosítás. 19