Oldal 20 [20]
12.
(1) Közben az ostrom nem hagyott alább, mivel Hannibal kijelölt helyettese,
Himilko fia Maharbal" olyan buzgón végezte feladatát, hogy sem barát, sem
ellenség nem vette észre a vezér távollétét. (2) Maharbal többször csapott össze
sikeresen a városbeliekkel, a falat pedig három faltörő kossal egy jó darabon
ledöntötte, és büszkén mutatta a visszatérő Hannibalnak, hogy minden friss
omladékkal van beterítve. (3) Így a sereget rögtön meg is indították a fellegvár
ellen, ahol öldöklő, mindkét részről sok áldozatot követelő viadal kezdődött, és
a vár egy részét el is foglalták.
(4) Ezután két ember, a saguntumi Alco és a hispán Alorcus, bár nem sok
reményük volt a sikerre, megpróbálta kieszközölni a békét. Alco egy éjszaka a
saguntumiak tudta nélkül átlopódzott Hannibalhoz, abban bízva, hogy könyör¬
gő szóval talán elérhet nála valamit. De miután könnyeivel sem tudta őt meg¬
hatni, és meghallotta a bosszúszomjas győzteshez méltó, könyörtelen békefel¬
tételeket, békeközvetítőből szökevénnyé vált, és inkább ott maradt az ellenségnél,
mondván: biztos halál várna rá, ha ilyen feltételekkel próbálná rábeszélni pol¬
gártársait a békekötésre. (5) Hannibal ugyanis azt követelte, hogy adjanak jó¬
vátételt a turdetanusoknak, szolgáltassák ki minden aranyukat és ezüstjüket, egy
szál ruhában hagyják el a várost, és ott telepedjenek le, ahol ő parancsolja.
(6) Míg Alco kijelentette, hogy a saguntumiak nem lesznek hajlandóak elfo¬
gadni ezeket a békefeltételeket, Alorcus azt bizonygatta, hogy ahol már mindent
legyőztek, ott a büszkeség is legyőzhető, és vállalkozott a békeközvetítésre.
Alorcus akkoriban Hannibal seregében szolgált, de állami szinten baráti és
vendégbaráti viszonyban állt a saguntumiakkal. (7) Fegyverét jól láthatóan át¬
adta az ellenséges őröknek, erre bebocsátották a védműveken belülre, és — ahogy
maga is kérte — a saguntumi elöljáró elé vezették. (8) Miután minden rendű és
rangú ember azonnal köréjük sereglett, szétoszlatták a tömeget, az államtanács
pedig fogadta Alorcust. Ő így beszélt hozzájuk:
13.
(1) ,Nem kellett volna megtennem ezt az utat hozzátok, ha polgártársatok, Alco,
aki elment Hannibalhoz békéért esdekelni, vissza is tért volna Hannibal felté¬
teleivel. Én nem Hannibal szószólójaként jöttem, de nem is szökevényként. (2)
Minthogy Alco ott maradt az ellenségnél — saját hibájából, ha csak színlelte a
félelmet, vagy a ti hibátokból, ha nálatok az igaz hír hozóját veszély fenyegeti —,
! Livius a sémi névadási hagyományt örökölte meg forrásaiból, amely a személynév mellett
az apa nevét is feltüntette (, X fia, Y7). Ez különösen fontos a karthágói neveknél, amelyek
kevéssé változatosak, így nagy jelentőséggel bír az apai névvel való azonosítás.
19