OCR
rendelve a szőlőlugasok és egyéb ostromművek biztosítására. Közben egyfolytában tüzelte harci elszántságukat, hol az ellenség elleni gyűlöletre, hol a zsákmány reményére alapozva. (4) Amikor pedig a katonák gyűlése előtt kijelentette, hogy a város elfoglalása után ők kapják meg a zsákmányt, mindnyájan annyira fellelkesültek, hogy úgy látszott, ha vezérük azonnal megadná a jelet a csatára, semmi nem állíthatná meg őket. (5) A saguntumiak most, hogy néhány napig nyugtuk volt a hadműveletektől, és sem ők nem támadtak, sem őket nem támadták, éjjel-nappal megállás nélkül dolgoztak, hogy helyreállítsák a falakat ott, ahol az omlás miatt védtelenné vált a város. (6) Azután az eddiginél sokkal hevesebben folytatódott az ostrom. A nagy hangzavarban a védők nem tudták eldönteni, hová küldjenek legelőször és legfőképpen segítséget. (7) Maga Hannibal is megjelent ott, amerre a város összes védművénél magasabb ostromtornyot vontatták, hogy biztassa embereit. Amikor a fal közelébe értek vele, és a szintenként elhelyezett katapultokkal €s ballistakkal lesöpörték a falakról a védőket, (8) Hannibal úgy vélve, hogy itt a kedvező alkalom, mintegy 500, csákánnyal felszerelt afrikait vezényelt ki, hogy alulról megbontsák a falat. Ez nem volt nehéz feladat, mert a terméskövet nem mész tartotta szilárdan egyben, hanem az ősi eljárás szerint agyaggal volt összetapasztva. (9) Így a falból nagyobb rész omlott le, mint amekkorát megbontottak, és a réseken át a fegyveres csapatok behatoltak a városba. (10) Sőt egy magaslatot is elfoglaltak, ide vontatták az összes katapultot és ba//iszát, és fallal vették körül, hogy bent a városban legyen egy megerősített magaslati helyük, mint valami fellegvár. A saguntumiak viszont szintén egy belső fallal választották le a város még el nem foglalt részét. (11) Mindkét fél teljes erővel építkezett és küzdött. De minthogy a saguntumiak a védővonalat egyre hátrább vonták, a város területe napról napra kisebb lett. (12) Közben a hosszas ostrom miatt mind nyomasztóbbá vált az általános ínség, és külső segítséget is egyre kevésbé várhattak, mert a rómaiak, akikben egyedül reménykedhettek, messze voltak, köröskörül pedig mindent az ellenség tartott megszállva. (13) Csüggedt lelküket mégis reménnyel töltötte el egy kis időre, hogy Hannibal hirtelen elvonult a város alól az oretanusok és carpetanusok ellen." Ez a két nép ugyanis, elkeseredve a könyörtelen katonaszedés miatt, fogságba ejtette a sorozókat, és már az a veszély fenyegetett, hogy elpártolnak. De Hannibal villámgyorsan lecsapott rájuk, így hamar lemondtak a fegyveres felkelésről. ! Az oretanusok és carpetanusok az Ibériai-félsziget középső részén éltek. 18