Oldal 19 [19]
rendelve a szőlőlugasok és egyéb ostromművek biztosítására. Közben egyfoly¬
tában tüzelte harci elszántságukat, hol az ellenség elleni gyűlöletre, hol a zsák¬
mány reményére alapozva. (4) Amikor pedig a katonák gyűlése előtt kijelentette,
hogy a város elfoglalása után ők kapják meg a zsákmányt, mindnyájan annyira
fellelkesültek, hogy úgy látszott, ha vezérük azonnal megadná a jelet a csatára,
semmi nem állíthatná meg őket. (5) A saguntumiak most, hogy néhány napig
nyugtuk volt a hadműveletektől, és sem ők nem támadtak, sem őket nem tá¬
madták, éjjel-nappal megállás nélkül dolgoztak, hogy helyreállítsák a falakat ott,
ahol az omlás miatt védtelenné vált a város.
(6) Azután az eddiginél sokkal hevesebben folytatódott az ostrom. A nagy
hangzavarban a védők nem tudták eldönteni, hová küldjenek legelőször és leg¬
főképpen segítséget. (7) Maga Hannibal is megjelent ott, amerre a város összes
védművénél magasabb ostromtornyot vontatták, hogy biztassa embereit. Amikor
a fal közelébe értek vele, és a szintenként elhelyezett katapultokkal €s ballistak¬
kal lesöpörték a falakról a védőket, (8) Hannibal úgy vélve, hogy itt a kedvező
alkalom, mintegy 500, csákánnyal felszerelt afrikait vezényelt ki, hogy alulról
megbontsák a falat. Ez nem volt nehéz feladat, mert a terméskövet nem mész
tartotta szilárdan egyben, hanem az ősi eljárás szerint agyaggal volt összeta¬
pasztva. (9) Így a falból nagyobb rész omlott le, mint amekkorát megbontottak,
és a réseken át a fegyveres csapatok behatoltak a városba. (10) Sőt egy magas¬
latot is elfoglaltak, ide vontatták az összes katapultot és ba//iszát, és fallal vették
körül, hogy bent a városban legyen egy megerősített magaslati helyük, mint
valami fellegvár. A saguntumiak viszont szintén egy belső fallal választották le
a város még el nem foglalt részét. (11) Mindkét fél teljes erővel építkezett és
küzdött. De minthogy a saguntumiak a védővonalat egyre hátrább vonták, a
város területe napról napra kisebb lett. (12) Közben a hosszas ostrom miatt mind
nyomasztóbbá vált az általános ínség, és külső segítséget is egyre kevésbé vár¬
hattak, mert a rómaiak, akikben egyedül reménykedhettek, messze voltak, körös¬
körül pedig mindent az ellenség tartott megszállva. (13) Csüggedt lelküket mégis
reménnyel töltötte el egy kis időre, hogy Hannibal hirtelen elvonult a város alól
az oretanusok és carpetanusok ellen." Ez a két nép ugyanis, elkeseredve a kö¬
nyörtelen katonaszedés miatt, fogságba ejtette a sorozókat, és már az a veszély
fenyegetett, hogy elpártolnak. De Hannibal villámgyorsan lecsapott rájuk, így
hamar lemondtak a fegyveres felkelésről.
! Az oretanusok és carpetanusok az Ibériai-félsziget középső részén éltek.
18