Oldal 14 [14]
OCR
beavatkozásra, a saguntumiak követeket küldtek Rómába, hogy támogatást kérjenek a most már kétségtelenül küszöbön álló háborúhoz. (3) Rómában ekkor Publius Cornelius Scipio és Tiberius Sempronius Longus voltak a consulok [218]." Bevezették a követeket a senazusba, és előterjesztést tettek az állam helyzetéről. Az atyák úgy döntöttek, hogy követeket küldenek Hispániába a szövetségesek helyzetének megvizsgálására, (4) és ezek, ha alapos okot találnak rá, egyrészt szólítsák fel Hannibalt, hogy tartsa távol magát Saguntumtól, a római nép szövetségesétől, másrészt keljenek át Afrikába, Karthágóba, hogy ott szóvá tegyék a római nép szövetségeseit ért sérelmeket. (5) A követséget megszavazták, de még el sem indult, amikor — hamarabb, mint bárki is várta volna — híre érkezett, hogy Saguntum már ostrom alatt áll. (6) Ekkor az ügy ismét a senazus elé került. Egyesek azt javasolták, hogy a consulok működési területéül Hispániát és Afrikát jelöljék ki, és kezdjék meg a hadviselést szárazon és vízen, mások pedig, hogy a háborút csak Hispániára és Hannibalra korlátozzák. (7) Volt olyan nézet is, hogy ne vágjanak meggondolatlanul ilyen sorsdöntő vállalkozásba, hanem várják meg a Hispániába küldött követek visszaérkezését. (8) Az utóbbi javaslat látszott a legbiztonságosabbnak, így ez győzött. Sürgősen elküldték Publius Valerius Flaccust és Ouintus Baebius Tamphilust Saguntum alá Hannibalhoz, majd — ha nem hagyna fel a háborúval — Karthágóba, hogy ott követeljék magának a vezérnek a kiszolgáltatását, elégtételül a szerződés megszegéséért. 7. (1) Míg Rómában készülődtek és tanácskoztak, már teljes erővel folyt Saguntum ostroma. (2) Ez volt a Hiberuson túl a leggazdagabb város, a tengertől nagyjából egy mérföld távolságra. Lakói a hagyomány szerint Zakünthosz szigetéről származtak, de ardeai rutulusok is keveredtek közéjük.? (3) A város rövid idő alatt ! Livius kronológiai ellentmondásba keveredik, amelyet a 15. fejezetben próbál tisztázni. P. Cornelius Scipio és Ti. Sempronius Longus Kr. e. 218-ban voltak consulok, Saguntum ostroma pedig egy évvel korábban zajlott, 219-ben, M. Livius Salinator és L. Aemilius Paullus consulok évében. Ennek hátterében a római annalisztikus történetírás törekvései állnak, amely azáltal, hogy a valójában másfél éven átívelő eseményeket (vö. Polübiosz III. 17. 9) néhány hétbe sűríti össze, menteni próbálja Róma nehezen indokolható tétlenségét Saguntum nyolc hónapig tartó ostroma folyamán. ? A társítás csupán a város nevének egyik görög alakja (Zakantha) és az ión sziget neve közti nyelvi összecsengésen alapul, valamint a görögségnek azon a törekvésén, amellyel igyekezett a világ minden táján élő népeket saját őseivel rokonságba hozni és így integrálni saját világképébe. Az ardeai szál talán a város másik ibér nevéből (4rse) levezetett népetimológián alapul. 13
