Oldal 8 [8]
OCR
XXI. könyv Tartalmi összefoglaló (Kr. e. 219-217) A II. pun háború előzményei. Hannibal pun vezér a szerződést semmibe véve átkel a Hiberuson. Ostrom alá veszi a rómaiakkal szövetséges Saguntum városát, és a nyolcadik hónapban be is veszi. E jogtalanságok felpanaszolása végett római követség indul a karthágóiakhoz. Azok nem hajlandóak a jóvátételre, így a rómaiak hadat üzennek nekik. Hannibal átkel a Pireneusok szurdokán, majd galliai területeken keresztül eljut az Alpokig, szétkergetve a volcákat, akik megpróbálják feltartóztatni. Nagy erőfeszítéssel átkel az Alpokon, ezalatt több csatában visszaveri az útját álló hegyi gallokat. Leereszkedik Itáliába, és a Ticinus folyónál lovas csatában legyőzi a római sereget. A csatában P. Cornelius Scipio is megsebesül, de fia, a leendő Africanus megmenti őt. A Trebia folyónál Hannibal ismét legyőzi a római hadsereget, majd átkel az Appennineken, miközben katonái sok viszontagságon mennek keresztül a viharos idő miatt." Cn. Cornelius Scipio Hispániában sikeresen hadakozik a punok ellen, és foglyul ejti Magont, az ellenség vezérét.? 1. (1) Hadd jelentsem ki munkám e részének bevezetésében, amit a legtöbb történetíró az egész mű elején szokott hangoztatni: a valaha lezajlott háborúk közül a legemlékezetesebbet fogom megírni," azt, amelyet Hannibal vezetésével a karthágóiak viseltek a római nép ellen." (2) Soha nem mérték még össze fegyvereiket erősebb államok és népek, és ez a két nép sem volt soha ennyire hatalma és ereje teljében. Nem ismeretlen, hanem az I. pun háborúban már kipróbált katonai fortélyokkal küzdöttek egymás ellen; a hadiszerencse pedig annyira ! Az állítólagos appennini átkelésről lásd a XXI. 58. fejezetet a hozzá fűzött jegyzettel. ? Livius szövegében (XXI. 60. 5-8) Hanno elfogása szerepel; Magon neve talán UjKarthágó elfoglalásának elbeszéléséből kerülhetett ide. : A XXI. könyv bevezetőjére elsősorban Ihuküdidésznek 4 peloponnészoszi háború című művéhez írott előszava volt hatással. ! Livius a következő tíz könyvben a Karthágó és Róma között a Földközi-tenger nyugati részének uralmáért folytatott háborúk legnevezetesebbjének, a másodiknak a történetét beszéli el (Kr. e. 218-201). Az I. pun habort Kr. e. 264—241, a III., amely Karthágó megsemmisülésével vegzödött, Kr. e. 149-146 között zajlott (lasd a XVI-XIX., illetve a XLIX-LI. könyvek tartalmi összefoglalóit).
