Oldal 257 [257]
OCR
Mithridatész pontoszi király elfoglalja Bithüniát és Kappadókiát, megveri Aquilius legazust, és hatalmas sereggel behatol Phrygiába, a római nép provinciájába. Töredékek 16. Sullát a Városba való visszatérése után Quintus Pompeiusszal választották consullá 50 éves korában, majd igen fényes házasságot kötött Caeciliával, Metellus pontifex maximus lányával." Házasságáról plebejus körökben sok gúnydal forgott közszájon, de a patríciusok közül is sokan haragudtak rá, és nem tartották méltónak ilyen előkelő feleséghez, annak ellenére, hogy a consulságra méltónak ítélték, mint Titus mondja. (Plutarkhosz: Sulla 6. 10, Máthé Elek fordítása nyomán) 17. Sulla consulsága idején tört ki a római polgárháború. Livius és Diodórosz? elmondják, hogy a jövendő csapásokat előre jelző csodajelek tűntek fel. A tiszta levegőből, a mindenfelé derűs égből éles, hosszan elhúzódó, siratószerű trombitaszó hallatszott, és akik hallották, mind magukon kívül voltak az ijedségtől. Az etruszk jósok kijelentették, hogy a csodajel az emberi faj változását és új világkorszak beköszöntét jelzi. Az embereknek — mondták — nyolc fajtájuk van, amelyeknek életmódja és szokásai eltérnek egymástól. Az isten mindegyiknek kijelöl egy-egy időszakot, amelyet a Nagy Év körforgása határoz meg. Amikor az egyik korszakot felváltja a másik, a földön vagy az égen csodajel tűnik fel, amelyből a hozzáértők azonnal tisztán látják, hogy más magatartást és életmódot követő emberek születtek, akikkel az istenek kevésbé törődnek, mint a korábbiakkal. (Suda-lexikon: Su//a) 18. Mégis, midőn Sulla — akinek a kora olyan volt, hogy midőn azt az előbbivel összehasonlították, akkor amaz elmúlt kor után vágyakoztak az emberek, amelylyel kapcsolatban Sulla úgy tüntette fel magát, hogy megszabadította őket tőle -— először indította meg seregét Marius ellen, Róma felé, az áldozati állat belső része Livius leírása szerint annyira szerencsét ígérő volt, hogy Postumius haruspex ! Caecilia L. Caecilius Metellus Dalmaticus lánya volt. ? Szicíliai Diodórosz művének XXXVIII-XXXIX. könyvéből, ahonnan ez a töredék is származik, csak részletek maradtak ránk. 256
