Oldal 232 [232]
téről Cato, akinek egyébként inkább a gáncsoskodásra állt rá a nyelve, a senazusban
e szavakkal emlékezik meg: az Afrikában szolgáló katonák között Scipio az
egyetlen eleven ember, a többi csak hazajáró lélek. Scipiót a római nép is úgy a
szivébe zarja, hogy a consulvalasztason a legtobb ¢ribus râ szavaz, noha még nem
érte el a törvényes korhatárt."
L. Scribonius Libo népéribunus javaslatot terjeszt elö, hogy azok a lusitanusok,
akik feltétel nélkül megadták magukat a római népnek, Ser. Galba pedig eladat¬
ta őket rabszolgának Galliában, nyerjék vissza szabadságukat. Javaslatát M. Cato
is teljes erővel támogatja. Beszéde fennmaradt az általa írt évkönyvekben.? Galba
érdekében O. Fulvius Nobilior szólal fel vele szemben, akit Cato a senatusban
már gyakran megtámadott. Maga Galba látva, hogy el fogják ítélni, magához
öleli két kisfiát és Sulpicius Galus fiát, akinek a gyámja volt, és olyan szánalmat
keltő védőbeszédet mond a maga érdekében, hogy az indítványt elvetik. (Gal¬
bának három beszéde maradt fenn.? Kettőben Libo népzridunussal és a lusitanu¬
sok ügyében benyújtott javaslatával száll szembe, egy pedig L. Cornelius Cethe¬
gus ellen irányul. Ebben beismeri, hogy lemészároltatta a közelében táborozó
lusitanusokat, mivel megtudta, hogy szokásuk szerint lovat és embert áldoztak,
és azt tervezik, hogy a béketárgyalásokat kihasználva megtámadják seregét.)
Az alacsony sorból származó Andriszkosz, aki Perszeusz király fiának adta ki
magát, és nevét Philipposzra változtatta, megszökik Rómából, ahová e miatt a
hazugsága miatt küldte Démétriosz, Szíria királya. Sokan csatlakoznak hozzá,
akik elhiszik hazug meséjét, ő pedig hadsereget szervez, és hatalmába keríti egész
Macedoniát, részben a lakosság támogatásával, részben fegyveres erőszakkal.
Saját elmondása szerint ő Perszeusz királynak egy ágyastól született fia, akit egy
krétaira bíztak, hogy nála nevelkedjen, és így a rómaiak elleni háború viszon¬
tagságai közben a királyi családnak legalább egy sarja megmaradjon. 12 éves
koráig Hüdramia környékén nevelkedett, származásáról mit sem sejtve, abban
a hitben, hogy az édesapja neveli. Amikor aztán nevelőapja megbetegedett, és
már a végét járta, felfedte előtte származása titkát, nevelőanyjának pedig átadott
egy Perszeusz király pecsétjével lezárt iratot azzal, hogy ha majd a fiû felserdül,
adja át neki. Utolsó kívánságaként azt is hozzátette, hogy mindezt egészen addig
! A tisztségek elnyeréséhez szükséges életkort megszabó, Kr. e. 180-ban hozott törvény,
a Lex Villia annalis szerint a consulsághoz szükséges minimális életkor 42 év (lásd XL.
44. 1, a hozzä füzött jegyzettel).
? A kivonatolö valószínűleg a számunkra már elveszett Őstörténetre gondol, amely azonban
nemigen sorolható be az évkönyvek műfajába. Vö. XXXIX. 40. 12.
3 Mára ezek elvesztek.
231