Oldal 199 [199]
OCR
(14) Az államoknak éppúgy megvannak a sajátos jellemvonásaik, mint az embereknek: a népek között is van indulatos, vakmerő, félénk, iszákos vagy érzéki természetű. (15) Ugy tartják, az athéniak gyorsak, és erejükön felül is merészen vállalkoznak bármire, a spártaiak viszont sokat tétováznak, és még abba is nehezen vágnak bele, amiben nem látnak kockázatot." (16) Nem merném tagadni, hogy az egész kis-ázsiai térségben meglehetősen állhatatlan emberek születnek, a mieink beszéde pedig kissé fennhéjázó, mert úgy hisszük, kiemelkedünk a környékbeli államok közül — de még ezt sem annyira a magunk erejének köszönhetjük, mint a ti megtisztelő véleményeteknek. (17) Az a követség eléggé megkapta a magáét ott helyben, mindenki előtt, amikor olyan lesújtó válasszal bocsátottátok el. De ha akkor nem szégyenültünk meg eléggé, mostani szánalmas, oltalomkérő követségünk bizonyára még annál a korábbinál arcátlanabb követjárásokért is elég nagy engesztelés volna. (18) A gőgöt, különösen a gőgös beszédet csak az indulatosak gyűlölik, a bölcsek csak nevetnek rajta, főként ha a gyengébb viselkedik így az erősebbel szemben; de azt még soha senki nem állította, hogy ez halálbüntetést érdemel. (19) Nyilván fennállt a veszélye, hogy a rhodosziak lenézik a rómaiakat. . . Még az isteneket is káromolják egyesek, mégsem hallunk olyasmiről, hogy valakit ezért villám sújtott volna. 24. (1) Milyen vétkünk maradt hát, amely alól tisztáznunk kellene magunkat, ha egyszer nem követtünk el ellenséges cselekedetet, követünk fennhéjázó szavainak pedig lehet ugyan sértődés a bére, de nem egy állam pusztulása? (2) Hallom, atyák és összeírtak, hogyan mérlegelitek egymás között ki nem mondott rokonszenvünket, hogy ebből állapítsátok meg a perértéket: hogy mi a király pártját fogtuk, és azt szerettük volna, ha ő győz. (3) Egyesek közületek úgy gondolják, ez háborús megtorlást érdemel. Mások szerint valóban ezt kívántuk, de ezt mégsem szabad háborúval megtorolni: hiszen egyetlen állam szokásai vagy törvényei sem írják elő, hogy aki ellensége pusztulását akarja, azt akkor is fejvesztésre kell ítélni, ha semmit nem tett ennek érdekében. (4) Mi ugyan hálásak vagyunk ez utóbbiaknak, akik ha nem is a vád, de legalább a büntetés alól felmentenének minket, de a következő feltételt ajánljuk önmagunkkal szemben: Ha mindannyian azt akartuk, amivel gyanúsítanak — és most nem teszünk különbséget a szándék és a cselekedet között —, bűnhődjünk mind! Livius vagy forrása Ihuküdidészt idézi (I. 70-71.). Ezek a megállapítások már nem nagyon illettek a Kr. e. II. század Athénjára vagy Spártájára, de a sztereotípiák minden bizonnyal túlélték valóságalapjukat. 198
