Oldal 196 [196]
akarja-e és elrendeli-e, hogy a rhodosziaknak hadat tizenjenek — holott korábban
először mindig a senazus véleményét kérték ki a háború kérdésében, és csak
azután, az atyák jóváhagyásával terjesztették az ügyet a népgyűlés elé. (6) A
népíribunusok pedig azért, mert a hagyomány szerint senki nem vétózhatott
meg egy törvényjavaslatot, amíg magánembereknek is lehetőséget nem adtak,
hogy felszólaljanak a javaslat mellett vagy ellen. Ezért gyakran olyanok, akik
nem jelentették be közbelépési szándékukat, végül mégis vétót emeltek, miután
a javaslat ellen felszólalók felhívták figyelmüket annak fogyatékosságaira; (7)
mások viszont elálltak eredeti közbelépési szándékuktól, mert meggyőzték őket
a javaslat támogatóinak nyomós érvei. Ekkor azonban a praetor és a tribunusok
versenyeztek egymással elhamarkodottságban: (8) a ¢ribunusok a praetor sietsé¬
gét túl hamar bejelentett vétójukkal ... a fővezér megérkezéséig ...
Az elveszett rész valószínű tartalma:
— Antonius néptribunus végül kijárja a rhodosziak számára a senatusi kihallgatást.
A rhodosziak szánalomkeltő külsővel, az oltalomkerök jelvenyeivel jelennek meg a
senatus előtt. A követség vezetője, Asztümédész kezd beszélni.
22.
(1) ,... Egyelőre kérdéses, hogy valóban vétkeztünk-e, viszont máris utolért
minket minden büntetés és megszégyenítés. Régebben, amikor a karthágóiak,
Philipposz vagy Antiokhosz leverése után eljöttünk Rómába, az állam által
biztosított szállásunkról mentünk a Curiába, hogy gratuláljunk nektek, atyák és
összeírtak, majd onnan a Capitoliumra, hogy átadjuk adományunkat isteneitek¬
nek. (2) Most egy hitvány vendégfogadóból érkeztünk, ahol pénzért is alig
kaptunk szállást, és jóformán ellenség módjára be sem tehettük a lábunkat a
Városba. Gyászruhában jöttünk el a római Curiába mi, rhodosziak, akiket nem¬
rég még Lükiäval és Käriäval, egész provincidkkal ajandékoztatok meg,' és el¬
halmoztatok a megbecsülés minden jelével.
(3) Mint halljuk, még a makedónokat és illíreket is szabadnak nyilvánítottá¬
tok, noha szolgák voltak, mielőtt hadba szálltak ellenetek. Nem mintha irigyel¬
nénk bárki szerencséjét, (4) sőt ebben is a római nép megbocsátó lelkületének
jelét látjuk. Viszont a rhodosziakat, akik ebben a háborúban mindössze semle¬
gesek maradtak, szövetséges helyett ellenségnek akarjátok tekinteni?
(5) Ti bizonyára ugyanazok a rómaiak vagytok, akik azt hirdetitek, hogy
háborúitok azért szerencsések, mert igazságosak, és nem is annyira a végered¬
! Vö. XXXVIII. 39. 13. Ezeket később a mostanihoz hasonló vádak alapján elvették a
rhodosziaktól (vö. XLIV. 14. 8-15. 8).
195