OCR
19. (1) A királyoktól, államszövetségektől és népektől érkezett sok követség közül elsősorban Attalosz, Eumenész király öccse vonta magára mindenki tekintetét és figyelmét. (2) Azok ugyanis, akik vele együtt harcoltak ebben a háborúban, jóval szívélyesebben fogadták, mint ha Eumenész király jött volna el személyesen. (3) Két, látszólag tiszteletre méltó ok hozta őt Rómába: az egyik, hogy illő módon gratuláljon a győzelemhez, amelynek kivívásában neki magának is része volt, a másik, hogy panaszt emeljen a gallok betörése! és a tőlük elszenvedett vereség miatt, amely megrendítette birodalmuk helyzetét. (4) Lelke mélyén azonban azt remélte, hogy a senazus olyan megtiszteltetésekben és jutalmakban részesíti, amelyeket nem is igen fogadhatott volna el testvéri kötelességének megsértése nélkül. Akadt a rómaiak között is néhány rossz tanácsadó, akik reményekkel kecsegtették és szították nagyravágyását, (5) mondván: Rómában Attaloszról és Eumenészről úgy vélekednek, hogy az előbbi a rómaiak megbízható barátja, míg az utóbbi sem a rómaiaknak, sem Perszeusznak nem hű szövetségese. (6) Így nehéz eldönteni, mit adna meg Attalosznak szívesebben a senatus, azt-e, amit saját maga számára kér, vagy amit testvére ellen, hiszen őtőle nem sajnálnának semmit, de bátyjától annál inkább. (7) Attalosz, mint kiderült, olyan ember volt, aki szívesen besöpörne mindent, amit csak elé tesz az élet, ha egy bizalmasa bölcs figyelmeztetésével meg nem zabolázza a sikertől megmámorosodott lelkét. (8) Volt a kíséretében egy Sztratiosz nevű orvos. Eumenész, aki már nem érezte magát biztonságban, éppen azért küldte el öccsével Rómába, hogy figyelje meg, miben mesterkedik Attalosz, és híven értesítse őt, ha úgy látja, hogy letér a hűség útjáról. (9) Amikor Attalosz elé járult, annak a fejét már telebeszélték, becsvágyát felszították; de még épp jókor beszélgetett el vele ahhoz, hogy megmentse a már-már elveszettnek látszó helyzetet. Ezt mondta neki: Minden királyság másként lett naggyá. (10) Az ő birodalmuk még új,? nem régtől fogva felhalmozott erőforrásokra támaszkodik, hanem a testvérek egyetértése tartja fenn: egyikük viseli a királyi címet és fejéket, de az összes testvér részt vesz az uralkodásban. (11) Attaloszt, aki bátyjához a legközelebb áll korban, ki ne tekintené királynak? Hiszen látják, hogy jelenleg is mekkora befolyása van, és hogy mivel Eumenész öreg, beteges és nincs fiúgyermeke, nemsokára minden bizonnyal Attalosz veszi át az uralmat. (Eumenész ekkor még nem ismerte el ! Kr. e. 168-ban. ? Eumenész, a kis Pergamon királya 20 éve, 190-ben kapta meg a rómaiaktól a háborúban tanúsított hűsége jutalmául a legyőzött Antiokhosz kis-ázsiai birodalmának nagy részét (XXXVIII. 39. 14-16). 192