Page 172 [172]
OCR
szóló hírek jelentőségét, mondván: ha ez igaz lenne, egymás után érkeztek volna a városba a csatából menekülők. Ezzel az ürüggyel eltávolította a thrákokat, és mihelyt a Sztrümón túlpartján tudhatta őket, bezáratta a kapukat. 45. (1) Perszeusz a csata utáni harmadik napon érkezett meg Amphipoliszba, (2) és innen hírnökpálcás szószólókat küldött Paullushoz. Közben Hippiasz, Meidón és Pantaukhosz, a király legmagasabb rangú bizalmasai Beroiából, ahová az ütközet után menekültek, szintén elmentek a consulhoz, és megadták magukat a rómaiaknak. A félelem hatására utánuk többen is erre készültek. (3) A consul a győzelem hírnökeiként fiát, Ouintus Fabiust, Lucius Lentulust és Ouintus Metellust küldte el egy levéllel Rómába. (4) A megvert ellenséges seregtől szerzett fegyverzsákmányt a gyalogosoknak adta, a lovasoknak pedig megengedte, hogy végigrabolják a környező falvakat, azzal a feltétellel, hogy legfeljebb két éjszakát tölthetnek a täbortöl tävol. Täborät ättelepitette Püdnähoz, hogy közelebb legyen a tengerhez. (5) Először Beroia, majd Ihesszaloniké és Pella, végül két napon belül szinte egész Makedónia megadta magát. (6) Püdna lakói még nem küldtek követeket, bár ők voltak a legközelebb a rómaiakhoz. A polgárok tanácskozását és egyetértésre jutását ugyanis lehetetlenné tette, hogy a városban a csatából elmenekült túlélők vegyes összetételű, szervezetlen sokasága verődött össze. Ráadásul a kapukat nemcsak bezárták, de még be is falazták. (7) A rómaiak Meidónt és Pantaukhoszt küldték a falak alá, hogy tárgyaljanak Szolónnal, a helyőrség parancsnokával. Szolón végül csak annyit ért el, hogy a katonák tömege elvonulhasson. A város megadta magát, és a római katonák engedélyt kaptak, hogy kirabolják. (8) Perszeusz még utolsó reménység gyanánt megpróbálta segítségül hívni a biszaltákat, de hiába küldött hozzájuk követeket. Ezután kiállt a nép elé fiával, Philipposszal együtt, (9) hogy biztató szavaival kitartásra buzdítsa egyrészt Amphipolisz lakóit, másrészt azokat a lovasokat és gyalogosokat, akik követték őt ide, vagy menekülés közben ugyanide sodródtak. (10) Ióbbször is belekezdett beszédébe, de a könnyektől nem tudott megszólalni. Ezért aztán elmondta a krétai Euandrosznak, hogy miről akart szólni a nép előtt, majd lelépett az emelvényről. (11) A tömeg a király szánnivaló könnyei láttán vele sírt és sóhajtozott, de Euandrosz beszédét már nem volt hajlandó végighallgatni. Egyesek még ahhoz is vették a bátorságot, hogy a tömegből odakiáltsanak neki: , Takarodjatok innen, mert még nekünk, maroknyi túlélőnek is a vesztünket okozzätok!” (12) Ezek a heves közbeszólások belefojtották Euandroszba a szót. 171
