Page 166 [166]
vonulhatott volna az éjszaka, még aznap is mintha készakarva húzta volna az
időt áldozat ürügyén, noha már kora hajnalban kitűzhette volna a csatára szó¬
lító jelet, és kivonulhatott volna.
(13) Végül a harmadik órában, amikor előírás szerint befejezte az áldozatot,
összehívta a haditanácsot. Egyesek most is úgy vélték, fecsegéssel és rosszul
időzített tanácskozással akarja elhúzni a csatára szánható időt. A consul ilyen
szavakkal szállt szembe ezekkel a véleményekkel:
38.
(1) Mindazok közül, akik tegnap az ütközet mellett voltak, egyedül Publius
Nasica, ez a kiváló ifjú osztotta meg velem véleményét, de aztán úgy elhallgatott,
hogy ebből bárki úgy vélhette, sikerült meggyőznöm. (2) Egyesek meg jobbnak
látták, ha a háta mögött bírálják a vezért, ahelyett hogy szemtől szembe figyel¬
meztetnék. (3) Nos, most már szívesen elmagyarázom neked, Nasica, és mind¬
azoknak, akik magukban veled egy véleményen voltak, hogy miért halasztottam
el az ütközetet. (4) Egyáltalán nem bánom, hogy tegnap veszteg maradtam, sőt
meggyőződésem, hogy ezzel megmentettem a hadsereget. Hogy egyikőtök se
higgye véleményemet megalapozatlannak, rajta, legyetek szívesek velem együtt
számba venni, mi minden jelentett tegnap előnyt az ellenségnek és hátrányt
nekünk.
(5) Először is bizonyára mindannyian tudtátok már, vagy legalábbis tegnap,
az ellenség felfejlődött arcvonalát látva megfigyeltétek, hogy mekkora létszám¬
fölényben vannak velünk szemben. (6) Mi pedig kis létszámú seregünk egyne¬
gyedét még hátrahagytuk a málha őrizetére, és mint tudjátok, a rakományt nem
a leggyávábbak védelmére bízza az ember. (7) De még ha mindenki ott lett volna
is — az talán csekélység, hogy ma vagy legkésőbb holnap, ha úgy látjuk jónak, az
istenek segítségével ebből a táborból vonulhatunk ki az ütközetre, ahol a múlt
éjszakát eltöltöttük? (8) Talán egyre megy, hogy a katonát olyankor szólítod
fegyverbe, amikor nem menetelt, nem dolgozott, hanem a sátrában pihent,
összeszedte magát, és testben-lélekben friss erővel indul a csatába, (9) vagy pedig
előbb végighajszolod egy hosszú úton, terheket cipeltetsz vele, dől róla a víz,
kiszáradt a torka, szeme-szája tele van porral, égeti a déli napsütés, és így veted
oda martalékul a friss, kipihent ellenségnek, amely úgy indul a csatába, hogy
előtte nem használta el minden másra az erejét? (10) Az istenekre, ilyen páro¬
sításban még a legbátrabb férfit is legyőzné bármilyen elpuhult és harciatlan
ellenfél! (11) Nem is szólva arról, hogy miközben az ellenség a legteljesebb
nyugalomban rendezte el csatasorát, készült fel lélekben, állt be a maga egysé¬
gébe, nekünk kapkodva kellett volna kialakítani hadrendünket, és rendezetlen
sorokban megkezdenünk az ütközetet.
165