Page 153 [153]
végén jobban meggyűlhet a bajuk szövetségeseikkel, mint ellenségeikkel, a ró¬
maiakkal. (14) Elég lesz 5000 lovas; ennyi már a háborúban is használható, de
félniük sem kell tőlük, hogy túl sokan vannak.
27.
(1) Mindenki előtt nyilvánvaló volt, hogy semmi más nem aggasztja, csak a zsold,
de amikor a véleményüket kérte, senki nem mert a lelkére beszélni. Így hát
megüzenték a galloknak Antigonosszal, hogy a király csak 5000 lovasra tart
igényt, a sereg többi része távozhat. (2) A barbárok ennek hallatán felhördültek,
méltatlankodva, hogy a semmiért hívták el őket hazulról, Clondicus pedig ismét
megkérdezte, hogy legalább ennek az 5000 embernek kifizeti-e Antigonosz a
kialkudott zsoldot. (3) Amikor látta, hogy Antigonosz erre is csak köntörfalaz,
ép bőrrel futni hagyták a csalárd követet — amit pedig ő maga is alig mert re¬
mélni —, és Ihrákia útjukba eső vidékeit végigpusztítva visszatértek az Al-Du¬
nához.
(4) Ha ez a gall sereg átkelt volna a perrhaibiai szurdokon Ihesszáliába —
miközben a király nyugodtan üldögél az Elpeiosznál, farkasszemet nézve a ró¬
maiakkal -, nemcsak a földeket tudta volna letarolni, hogy a rómaiak innen ne
számíthassanak többé utánpótlásra, (5) de még a városokat is lerombolhatta
volna, miközben Perszeusz az Elpeiosznál leköti a rómaiakat, hogy ne siethes¬
senek a szövetséges városok védelmére. (6) Sőt a rómaiaknak el kellett volna
gondolkodniuk saját helyzetükön, mert miután odalett hadseregük éléstára,
Thesszália, nem maradhattak volna ott tovább, de előre sem nyomulhattak volna,
hiszen velük szemben ott volt a makedón tábor. (7) c Perszeusz azzal, hogy ez a
segítség kicsúszott a kezéből, : jócskán lerontotta ca makedónok harci kedvét: ,!
akik erre alapozták reményeiket.
(8) Fösvénységével idegenítette el magától Gentiosz királyt is. Amikor Pel¬
lában leszámolta Gentiosz küldötteinek a 300 talentumot, beleegyezett, hogy
saját veretükkel lássák el az ezüstöt. (9) Ebből az összegből aztán tíz talentumot
elküldött Pantaukhosznak azzal az utasítással, hogy adja át azonnal a királynak;
a többi pénzt pedig, amelyet az illírek saját veretükkel láttak el, a maga embe¬
reire bízta azzal, hogy kis napi menetekben haladjanak, (10) és ha elértek Ma¬
kedónia határához, ott álljanak meg, és várják meg az ő hírnökeit.
(11) Gentiosz így a pénznek csak töredékét kapta meg; mivel azonban Pan¬
taukhosz állandóan sürgette, hogy provokálja valami ellenséges lépéssel a róma¬
iakat, fogságba vetette Marcus Perpernát és Lucius Petilliust, az éppen akkor
hozzá érkezett római követeket. (12) Perszeusz ennek hallatán úgy gondolta,
! A fordítás Madvig kiegészítésén alapul.
152