OCR
25. (1) Eumenész nem örült volna Perszeusz győzelmének, és nem is állt szándékában ezt fegyveres támogatással elősegíteni, nem annyira azért, mert már atyáik sem szívelték egymást, inkább kölcsönös személyes gyűlöletük miatt. (2) A két király vetélkedése nem olyan természetű volt, hogy Eumenész ölbe tett kézzel nézte volna, hogy Perszeusznak akkora hatalom és dicsőség jusson osztályrészül, amekkora a rómaiak legyőzése után várt volna rá. (3) Azt is jól látta, hogy Perszeusz már a háború kezdetétől fogva egyfolytában a békekötéssel kísérletezik, és napról napra, minél jobban közeledik hozzá a háború iszonyata, egyre inkább csakis ezen munkálkodik, ezen töri a fejét; (4) a rómaiak pedig szintén nem bánnák — sem a hadvezérek, sem a senatus —, ha véget érne ez a kellemetlen és nehéz háború, mivel máris jobban elhúzódott, mint várták. (5) Miután Eumenész tisztába jött azzal, hogy mindkét fél ezt akarja, úgy gondolta, a békekötés úgyis bekövetkezik majd, hiszen az erősebb fél unja az egészet, a gyengébb pedig retteg; így hát szerette volna rájuk tukmálni békeközvetítői szolgálatait. (6) Hol azért próbált Perszeusztól pénzt kialkudni, hogy sem szárazon, sem vízen nem segíti a rómaiakat a háborúban, hol azért, hogy nyélbe üti a békét a rómaiakkal: az előbbiért ...,! caz utóbbiért: 1500 talentumot kért. (7) Kijelentette, hogy mindkét esetben kész nemcsak adott szavával kötelezni magát, de túszokat is adni. (8) Perszeusz a félelem kényszere alatt lelkesen ráállt, hogy vágjanak bele. Azonnal tárgyalást kezdett a túszok átvételéről, és megállapodtak, hogy átvétel után Krétára szállítják őket. (9) De amikor a pénz került szóba, akadékoskodni kezdett. Azt mondta, hogy az előbbi összeg kifizetése mindenképpen megalázó és kicsinyes dolog ilyen nagy tekintélyű királyok között, annak is, aki adja, de még inkább annak, aki kapja. (10) A rómaiakkal kötendő békére szívesen áldoz — folytatta —, de csak utólag; addig pedig Szamothrakén helyezi el az összeget a szentélyben. (11) Eumenész tudta, hogy mivel ez a sziget Perszeusz fennhatósága alatt áll, teljesen mindegy, hogy a pénzt ott őrzik-e vagy Pellában, és azon volt, hogy legalább egy részét azonnal megkapja. (12) Így próbáltak túljárni egymás eszén, de mindhiába, csak annyit értek el, hogy még rosszabb hírbe keveredtek. 26. (1) Perszeusz nemcsak ezzel a vállalkozással hagyott fel fukarságból, jóllehet ha rászánja ezt az összeget, Eumenész révén el tudta volna érni a békét, amelyet ! A számadat kiesett a szövegből, és több kutató többféleképpen pótolja (Briscoe 500, Madvig 1000 talentumot rekonstruál). 150