Oldal 134 [134]
OCR
mérette ki a tábor helyét, hogy a szent hely védve legyen minden sérelemtől. (3) Ő maga bement a városba, amely nem volt ugyan nagy, de középületek és szobrok tömege ékesítette, és rendkívül jól meg volt erődítve; alig tudta elhinni, hogy ennyi értéket csak úgy otthagytak, és nem őket akarják ezzel kelepcébe csalni. (4) Egy napot töltött itt, hogy a környéken mindent felderítsen, majd felkerekedett, és abban a biztos reményben, hogy Pieriában elég gabonát talál, aznap a Mitüsz nevű folyóig nyomult előre. (5) Másnap továbbhaladt. Agasszai városa önként meghódolt neki, ő pedig, hogy a többi makedón jóindulatát megnyerje, mindössze túszokat követelt tőlük; cserébe megígérte, hogy meghagyja nekik a városukat, ahol továbbra is saját törvényeik szerint élhetnek, helyőrség és adófizetési kötelezettség nélkül. (6) Újabb egy nap menetelés után az Aszkordosz folyó mellett ütött tábort. De minél jobban eltávolodott Ihesszáliától, annál jobban érezte mindenféle utánpótlás hiányát. (7) Ezért visszatért Dionhoz. Most mindenki megbizonyosodhatott arról, hogy mi várt volna rájuk, ha elvágják őket Thesszáliától, hiszen már az is veszélyt jelentett számukra, ha eltávolodtak tőle. (8) Perszeusz, miután összevonta összes csapatát és vezérét, alaposan lehordta az őrségek parancsnokait, elsősorban Aszklépiodotoszt és Hippiaszt. (9) Fejükhöz vágta, hogy ők adták a rómaiak kezébe Makedónia kulcsait — noha ezért leginkább őt magát lehetett volna felelősségre vonni. (10) A consul meglátta a nyílt tengeren a hajóhadat, és reménykedni kezdett, hogy a hajók élelmiszert is hoznak — úgy kifogytak a gabonából, hogy már-már éheztek —, de amikor az befutott a kikötőbe, kiderült, hogy a teherhajókat Magnésziában hagyták." (11) Most aztán nem tudta, mitévő legyen, hisz már a körülményekkel is kemény küzdelmet kellett vívnia, pedig az ellenség nem is súlyosbította helyzetüket. (12) Éppen a legjobbkor érkezett meg Spurius Lucretius levele, hogy elfoglalta a Tempé fölött és Phila körül található összes erődöt, és ezekben bőven talált gabonát és egyéb felhasználható készleteket. 8. (1) A consul ennek nagyon megörült, és Dion alól Philához vonult, egyrészt hogy megerősítse a helyőrséget, másrészt hogy gabonát osszon katonáinak, ha már a szállítmány nem érkezett meg időben. (2) Útjának azonban nem volt jó visszhangja. Egyesek úgy vélték, félelmében hátrált meg az ellenség elől, mert ha Pieriában maradt volna, vállalnia kellett volna a döntő ütközetet. (3) Mások szerint nem volt tisztában azzal, hogy a háborúban napról napra fordul a szerencse, és nem vár minden őrá, így elszalasztotta a soha vissza nem térő alkalmat. ! Egyes kutatók szerint itt nem a tájegységről, hanem egy más forrásból nem ismert Magnészia nevű városról van szó. 133
